Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-08-01 / 8. szám
CARIES 'PROFILAXIS 227 nél már átmeneti cukorfogyasztásra is rendkívül mértékben elszaporodva hamarosan nagymértékű savat produkálnak a baktériumok, amely a fog szervetlen állományának megbontására képes. Sajnos a plakkok feloldásának vagy eltávolításának semmiféle módját nem ismerjük, aminthogy annak sem ismerjük lehetőségét, hogy a száj baktériumait antiszeptikumokkal fejlődésükben tartósan befolyásolni tudjuk. A továbbiakban a nyál mennyiségének, minőségének, pH értékének, pufferkapacitásának és alkatrészeinek meghatározásával, valamint az ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkoznak a kutatások. Tény az, hogy itt minden tényezőnek szerepe lehet a caries patogenezisében. így a nyál mennyiségének a baktériumszám felhígításában, a pH értéknek a különböző enzimek optimális működésének lefolyásában és a szaprofiták felszaporodásának korlátozásában, a pufferkapacitásnak a nyál pH-jának kiegyenlítésében stb. Gyakorlati következtetés azonban ezekből a kutatásokból eddig nem volt levonható. Külön fejezetét képezi a carieskutatásnak a zománcaüyagcsere s ezzel kapcsolatban részben a nyál-fogszövet-pulpaegység, részben pedig a kemény fogállomány remineralizációjának kérdése és ezen túlmenően a fogak szerves viszonyának kérdése a szervezet általános anyagforgalmához és egészségi állapotának minden változásához. Eiüin, Katz, Bronstein féligáteresztő biológiai hártyaként tekintik a fogakat, melyek különböző áteresztőképességűek. így Wainwright in vitro. Bartelstone in vivo kimutatta jódizotópnak diffúz penetrálását a zománcon keresztül. (Mühlemann idézi.) Fjodorev, Graveczkij, Lissenko stb. viszont foszforizotóppal, P 32-vel végzett kísérleteik során kimutatták a P-nak részint a pulpa, részint a zománc s nyál felől való beépítését és ezúton való leépítését és ezzel beigazolták azt, hogy az anorganikus fogszövet minden részlete rendszeresen kicserélődik, ami a remineralizációnak és a demineralizációnak lehetőségét is valószínűsíti. Ilyen remineralizációnak azonban a gyakorlatban nem látjuk kétségtelen nyomát és éppen terhesanyánál, amikor a nyál Ca és P tartalma a fokozott calciummobilizáció következtében megnövekedett, nem látjuk remineralizációs jelenségnek jelét. Az a kérdés merül fel ezek kapcsán, hogy a terhesség mennyire befolyásolja a cariest keletkezésében. Adler szerint a cariesszám emelkedésének feltételezése nem nyert igazolást terhesség esetében, azonban pl. Sarpenák szerint ez a fokozott szuvasodás fennáll s ő ezt az anya fokozott fehérjeleadásával kapcsolatos fehérje hiányával magyarázza, ami azonban fiziológiás viszonyok között nehezen megérthető magyarázat s nyilván más tényezőkkel együtt érvényesül. Számunkra mindig elképzelhetetlen volt, hogy a zománc, amelynek az élő fog biológiai egységében oly fontos feladata van, a szervezet egységétől, általános anyagforgalmától függetlenül állhasson helyt feladatának teljesítésében. Rendkívül érdekesek e szempontból Fischer vizsgálatai s megállapításai, melyek szerint endogén s exogén befolyások a már keresztültört fogat is rendkívüli módon befolyásom képesek, ha a szervezet általános elhárítókészsége elszenvedett betegségek, vagy általános anyagforgalmi zavarok következtében hiányossá vált és a szervezet természetes gyógyulási készsége megcsökkent. Ez egyébként beteganyagunk felénél áll fenn úgy, hogy a szervezet megbetegedése, de már abnormis fizikai, sőt lelki állapot is a pulpa kimutatható szöveti változását vonhatja maga után. Tehát a fogak állapota legszorosabban összefügg az egész szervezet egészségi állapotával s gyakorlatunk mindinkább megkívánja a fogorvos és az általános orvos együttműködését. Azonban a gyakorlati kérdés, ami ebből adódik, hogy a
