Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
:34 MEGJEGYZÉSEK színhez lehetőleg közel, a hosszirányú felvágásra merőlegesen is felvágjuk a koronát (1. ábra). így a korona széjjeltárása sokkal könnyebbé válik. Ezen eljárás segítségével sok munka válik szükségtelenné és a betegek nagyfokú kíméletét biztosíthatjuk. Budapest, V., Kossuth Lajos u. 2. Megjegyzések Szemere Aladár dr. „A pulpitis gyógyítása chloroformmal44 eímű cikkéhez A Fogorvosi Szemle 1955. évi szeptemberi számában megjelent Szemere Aladár dr. cikke, mely a pulpitises fogak chloroformos gyógyításával foglalkozik. A cikk közlése a Szakcsoport hivatalos lapjában, azt a látszatot kelthette, mintha Szemere dr. módszerét a Szakcsoport Tudományos és Szerkesztő Bizottsága az állami betegellátásban alkalmazható eljárásnak ismerné el. A szerkesztőség két szakemberrel lektoráltatta az eredetileg 14— 15 oldalnyi terjedelmű cikket, melyről a lektorok kedvezőtlen véleményt adtak. A felelős szerkesztő azonban harmadára rövidített alakban és a lektorok által javasolt módosítások után mégis helyet adott a lapban a közleménynek. Nem kívánta elütni az évek óta nagy kitartással dolgozó kartársat a nyilvánosságtól. Elmulasztotta azonban a cikkhez azt a megjegyzést hozzáfűzni, hogy Szemere dr. módszere tudományosan nem kellőleg ellenőrzött eljárás. Ez sok kárt okozott, mert a könnyen végezhető eljárást többen alkalmazták és eltértek a már jól bevált és tudományosan megalapozott gyökérkezelési szabályoktól. A további zavarok elkerülése végett a Szakcsoport Tudományos Bizottsága határozata szerint közöljük alább a lektorok megjegyzéseit. Régi törekvése a fogorvosnak a beteg fogbél meggyógvítása és életben tartása, de az eddigi kísérletek nem jártak eredménnyel. Szemere e cél elérésére chloroformot használ. Nem ír azonban közleményében .semmit arról, hogy miért esett a választása a chloroformra, valamint arról sem, hogyan képzeli el e szer hatásmechanismusát. Csupán tapasztalatait közli, az általa igen kurtán leírt fogbél-diagnosztika szerint. Cikkében igen helyesen megállapítja, hogy a fogbél regressióra rendkívül hajlamos. Éppen ezért fogbél kezelő eljárásainkból lassan teljesen kiszorulnak azok a gyógyszerek és vegyszerek, amelyek nem szövetbarátok, amelyek ennek következtében a sebgyógyulást hátráltatják. (Hattyasy, D.: Wurzelbehandlung u. Herderkrankung. J. A. Barth. Leipzig, 1943.) A chloi’oform igen erős sejtméreg, s jó oldószere a zsíroknak, olajoknak, gyantáknak stb. (1. Issekutz B. : Gyógyszerek és gyógyítás. I. kötet. IV. bővített kiadás. Művelődés könyvesbolt. Budapest, 1948.) Hosszú és ismételt .alkalmazása esetén a szervezet egyes szervei sejtjeinek zsíros elfajulását okozza. Ugyancsak nem ismeretes antibiotikus, csupán desinficiens volta, de ez utóbbira is csak igen ritkán használjuk. A chloroform fény, valamint nedvesség hatására phosgenre, chlorra és sósavra bomlik. A bomlás nem következik be gyorsan. Alkalmazása esetén azonban arra is gondolni kell, hogy nem kívánatos bomlástermékei kárt okozhatnak. A chloroform alkalmazása tehát ellentétben áll biológiai gondolkodásunkkal. „Legkönnyebben gyógyítható az akut fertőző alapon létrejött fogbéllob.“ írja Szemere. Tehát a pulpitisek 98%-a, mert a fogbélgyulladások leggyakoribb oka fertőzés. Tehát a chloroform desinficiens hatása érvényesülne. De mi történik azokkal a fogbélsejtckkel, odontoblastokkal, amelyek a chloroform diffundálásának útjában vannak ? Szemere szerint semmi, vagyis a chloroform sejtméreg volta nem érvényesül. A kezelés, a célszerűség szempontjából az akut pulpitiseknek is legalább két alakját kell megkülönböztetnünk : a pulpitis partialist és totálist. A pulpitis partialisnál feltételezésünk szerint csak a koronái fogbélben vannak elszórt tályogok. Szövettani ■vizsgálatok (pl. Boros) azonban azt mutatták, hogy klinikailag pulpitis partialisnak
