Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
MEGJEGYZÉSEK 85 diagnosztizált esetekben is már előfordulnak a gyökéri pulpában abcessusok. Pulpitis totalis esetén a fogbél mindig teljes egészében beteg, sőt gyakran már a periodontium is. A chloroformnak tehát a legfelületesebb és kezdődő fogbéllobtól eltekintve át kell hatolnia az egész fogbélen, hogy a gyulladást megszüntethesse. Nyilvánvaló, hogy ez a fogbél sérülése nélkül lehetetlen. A chronicus pulpitis eseteiben a fentiek természetesen ugyanígy érvényesülnek. A chloroform 61 C°-nál forr, könnyen párolog (ezért a tulajdonságáért szokták alkoholhoz keverni cavitás és pillérfogak szárításához) nem várható, hogy ez a tulajdonsága Szemere eljárásában érvényesüljön. Szemerének ez nem is célja. Szerinte az a helyes, ha átdiffundál a dentinen és ezért chloroformba mártott vattagombócot helyez a cavitásba és ideiglenesen elzárja. Szemere közleményében és eljárásában az alapvető hiba abból származik, hogy helytelenül ítéli meg és figyeli meg eseteit. Ez jól kiviláglik következő mondataiból : 1. ,,A pulpát fedő dentinnek még szuvas állapotban is igen fontos szerepe jut a pulpa megtartásában. A fedő szuvas dentin fölösleges eltávolításával a pulpát exponáljuk. . Elmek a kérdésnek már elég szép irodalma van (legutóbb Plathner, O. H. : Dtscke. Zahn- Mund- u. Kioferhlkde. 22, 7. 1955. — Bonsack, Riedel és mások). Még a kérdéssel igen sokat és behatóan foglalkozók sem mernek egy vékony rétegnél (2 mm átm. és 0,5 mm vastag) több szuvas dentint a cavitásban hagyni és ezt is csak fogbél tünetek nélkül. 2. ,,A caries profundát. . . lappangó pulpitisnek kell tekinteni. . . ! “ Ez teljesen téves. Ennek a szövettani vizsgálatok és a klinikai tünetek is ellentmondanak. Kétségtelen, hogy a fogbél állapotának megítélése igen nehéz. 3. E nehézség tudatában a következő mondat, de a szövegben máshol is előforduló rövid utalások a pulpitis diagnosztikára teljesen elégtelenek : ,,A pulpitist (mely alatt külső behatás nélkül, legtöbbnyire éjjel fellépő fájdalommal járó gyulladást kell érteni). . Ha ilyen egyszerű lenne a fogbéllob diagnosztikája, akkor nem fordulna elő olyan sok tévedés. A pulpitis diagnosztikája igen nehéz feladat, amelv még a jól felkészült fogorvost is töprengés elé állítja .(Herbert, W. IV. : B. Dent. J. 78, 161. 1945. Thoma, K. H. : Oral Pathology. 3. Kiadás, The C. Y. Mosby Comp. St. Luis. 1950. Tóth, K. : F. Sz. 48, 48 1955. Haltyasy, D. : Wurzelbehandlung stb. Häupl, K. : Lehrbuch der Zahnheilkunde V. kötet. Urban u. Schwarzenberg, Wien 1949. Boros, Greth és mások.) A szövettani vizsgálatból csupán idézni óhajtom a vizsgálatot végző orvos záróvéleményét : „A chloroformos eljárás használhatósága. . . ezen egy eset alapján nem bírálható el, mivel a készítmény a reparativ pulpatevékenvség mellett leukoeytás beszűrödést is mutat“. A fentiekben csupán nagy vonalakban óhajtottam rámutatni a közlemény ellentmondásaira, nem térhetek ki minden részletére. A chloroformos fogbélkezelést a gyakorlatra alkalmatlannak tartom. Nem ebben az eljárásban látom azt a módszert, amellyel a gyulladt fogbél életben tartható volna. Tóth Károly dr. egyetemi docens Szeged, Fogklinika Szerző eljárását oly módon tünteti fel, mintha az egy már jól bevált és kellően ellenőrzött módszer lenne. Ezzel szemben véleményem szerint a közölt adatok elégtelenek ennek bizonyítására. Megbízható ellenőrzésként semmiesetre sem fogadható el, hogy a fog a kezelés után néhány hónappal vagy akár egy évvel később klinikailag tünetmentes. Tudjuk, hogy a chronikus pulpitis lefolyása néha igen elhúzódó, másfél, két évig is eltarthat anélkül, hogy különösebb panaszokat okozna. Ezért bármely a pulpa életben tartását célzó eljárás jósága csak nagyszámú, legalább másfél—két óv után is, Rtg.-el és érzésvizsgálattal ellenőrzött eset alapján bírálható el. Ezen időn belül a kezelt fog Rtg. negativitása, valamint az érzésvizsgálat eredménye is csak igen óvatosan értékelhető. Jól demonstrálja ezt a szerző által közölt szövettani vizsgálat eredménye is. Az érzésvizsgálat értékelésénél figyelembe veendő az is, hogy az többgvökerű, illetve gyökércsatomájú fogak esetében nem tekinthető megbízhatónak. Szerző által közölt adatokból nem tűnik ki, hogy megfelelő nagy számban végzett e megbízhatónak elfogadható ellenőrző vizsgálatot. Ennek hiányában viszont egyetlen szövettani vizsgálat még akkor sem lenne bizonyító erejű, ha lényegesen jobb eredményt mutatna fel, mint a cikkben leközölt, mellyel kapcsolatban Boros Sándor dr. docens véleménvéhez nem kell kommentár. Az „áthatoló képességek vizsgálata“ alcím alatt közölt egyszeri kísérletnek semmiféle bizonyító ereje nincs, mert egyrészt a kihúzott pulpamentes kiszáradt fog nem azonosítható az élő foggal, másrészt pedig
