Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
56 TISZAMARTI ANTAL DR. vizet és 3%-os, szintén langyosított H202-ot használunk. A hideg inger ugyanis heves fájdalmat okozhat, megzavarhatja a fogbél vérkeringését, s a határesetekben a pulpitis felé billentheti az egyensúlyt. A hydrogenhyperoxyd ebben a hígításban nem árt a fogbélnek. A szúnak lételeme a nedvesség. A szuvas dentinben több mint kétszer - annyi a víz, mint az egészségesben. Igyekeznünk kell tehát a bennhagyandó szuvas részt jól kiszárítani, s ezzel a baktériumok táptalaját rontani. A nedvtelenítést fölitatással, majd langyos levegővel végezzük. A szuvas dentin az erjedéses savaktól savi vegyhatású. Ha megszüntetjük a savanyúságot, akkor ezzel a környezetet szúellenesre hangoljuk, s — kivált mély folyamatokban — kiiktatunk egy piúpavérmesítő és -lobosító tényezőt. Enyhe szódabicarbonát-oldat megfelel a célnak. Szárítás után nyomban savtalanítunk, lehetőleg enyhe lúgosságig. Ezután ismét kiszikkasztjuk a cavitást, majd (őrlőfogak esetében) 20—30%-os testhőmérsékletű ezüstnitrát-oldattal itatott vattagömböcskével kitörölgetjük. Igen mély üregben másodpercek alatt s nyomás nélkül végezzük az ezüstözést. Az ezüstnitrát tartós oligodynámiás hatásán kívül a fehérjéket (Tomes-rostokat, csírákat) megalvasztja, a íermentumokat közömbösíti, ezzel a visszahagyott szuvas dentint (legalább részben) fertőtleníti és tömíti. Az impregnált réteg gátat von a csírákkal szemben, a fogbelet védődentin képzésére készteti, s elegendő ép dentin létekor a transparens módosulást sietteti. Az ezüstöt nem szükséges kicsapni. Látható fogakon thymolt vagy eugenolt használunk. A szeszes thymol-oldatot pulpaközelségben tanácsos mellőzni az alkohol izgató hatása miatt. Helyesebb ilyenkor olvasztott és langyosra mérsékelt thymolt a cavitásba csöppentem. A thymol is megalvasztja a fehérjét, egyébként teljesen ártalmatlan a fogbélre nézve. A thymol is, az eugenol is a meghagyott szuvas rétegnek és a tömésnek (tömésalapnak) ingerével együtt hathatósan serkenti a fogbelet védekezésre. 2. Közepes mértékű szuvasodásban hasonlóan járunk el. Itt is helyeseljük az üreg kiszárítását, savtalanítását, ezüstözését vagy thymolozását. Am nem nagyon gyors folyamatokban, akár minden orvosságos kezelés nélkül, a részleges excaválás és a tömés magukban is elegendők lehetnek a szuvasodás megállítására, a fog meggyógyítására. A pulpát ne az ártalmatlanná, sőt valóságos gyógytényezővé tett szuvas dentintől, hanem saját fúrónktól féltsük. Aránytalanul több fog esik áldozatul az „alapos“, mint az „elégtelen“ excaválásnak. Közleményemmel nem a hanyag munka igazolásához szándékozom érveket szolgáltatni, hanem ellenkezőleg tudatosabb, kímélőbb, sikeresebb, az élő anyag természetének, viselkedésének megfelelőbb gyógymódra szeretném ráirányítani a figyelmet. A dentin cariese nem mindenestül kóros és káros jelenség, nemcsak tétlen, passiv pusztulás, hanem egyszersmind tevékeny védekezés is. Ezen a ponton kell segítenünk a természetet : ehhez a tényhez kell igazítani gyógyító munkánkat. Összefoglalás Klinikai észlelésekkel s a hozzájuk fűzött okfejtéssel azt bizonyítja a szerző, hogy több-kevesebb szuvas dentin cavitásban hagyása nemcsak nem ártalmas, hanem éppen hasznos a fog sorsára. Marcali. Széchenyi u. 8.
