Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
54 TISZAMARTI ANTAL DR. A közölt klinikai észlelésekkel összhangban van s hitelüket erősíti az a tény, melyet Adler és Záray Konzerváló Fogászatának 58. lapján így olvashatunk : „.. .újabb gondos vizsgálatok szerint a tömött üreg fenekén visszamaradt caries nem progrediál addig, míg a külvilágtól valóban hermetikusan el van zárva“. Az elmondottak tanulságait ebben sommázhatjuk : nemcsak a caries keletkezésének, hanem tovahaladásának is a retentio a föltétele. II. Az alábbiakban azt igyekszem bizonyítani, hogy szuvas dentin meghagyása nemcsak hogy nem káros, hanem éppen hasznos a fog sorsára nézve. A szúelleni védekezésnek két, sokszor párhuzamosan megnyilvánuló módját lehet megállapítani a dentinben. 1. Az élettani ingerek (rágás, kopás, hideg-meleg, savanyúság) hatására a fogbél odontoblast-sejtrétege az élet folyamán szünet nélkül építi a dentint a maga terének rovására. Ha erős ingerek (gyors kopás, koronához való lecsiszolás, tömés, helyi gyógyszerek, legfőképpen azonban a szuvasodás) hatnak, akkor az ingererősség és a védekező képesség kedvező aránya esetén a dentinképződés fokozott ütemű és inkább helyi lesz (másodlagos dentin, ingerdentin, én védődentinnek nevezném). Ez a termék kevésbé szabályos, tömörebb, nehezebben átjárható, mint az eredeti dentinszövet. — Már régi törekvés a fogbelet védődentin képzésére serkenteni; éppen csak arra nem gondoltunk, hogy a legtermészetesebb, legkínálkozóbb ingert, a helybenlevő szuvasodást is föl lehetne erre használni. 2. A védekezés másik formája az eredeti dentinállományban megy végbe a szuvas rész és a fogbél között. A szú ingerhatásának területén a Tomesrostok meszesen elfajulnak, a dentincsatornák szűkülnek, elzáródnak, a dentin tömörül, egyneműsödik, s ennek következtében áttűnővé lesz. — A transparentia tüneményét* okozó dentintömörülés vitális reactiója inkább csak lassú folyamatokban jön létre ; heveny szuvasodásban idő híján elmarad. Gyors haladású szú esetében is elő tudom azonban idézni ezt a hasznos reactiót azáltal, hogy a heveny szuvasodást idültté teszem. Ennek az a módja, hogy a retentiót megszüntetjük. (Ha meghagyok több-kevesebb szuvas dentint, akkor ennek a töméssel való lezárása után bizton várhatom a folyamatnak az áttetsző zóna létrejöttéhez szükséges meglassúdását, sőt megállását.) Eljárásomat, szuvas dentin meghagyását, chronikus folyamatokban is megokoltnak tartom, bár hasznos voltának teljessége a heveny vagy félheveny esetek orvoslásában érvényesül. Természetes kérdés : értelmes dolog-e meghagyni szuvas dentint olyankor, amikor az a fogbélüreg megnyílásának kockázata nélkül eltávolítható ? Abban nincs vita, hogy mély szuvasodás szélső eseteiben visszahagyhatunk valamennyi szuvas dentint. Ilyenkor a folyamat megállapodik, fogbéllob nem támad. Ha mély szuvasodáskor némi beteg szövet otthagyása (kellő elbánással) nem okoz fogbélgyulladást : miért féljünk akkor ettől egy sekélyebb folyamat esetében ? Legföljebb arról lehetne szó, hogy végső soron, azaz a pulpa életbenmaradását tekintve, mindkét eljárás (a tökéletesen excaváló és a szuvas dentinből meghagyó) egyaránt sikeres, tehát egyenlő értékű. De még ha a végső célt illetőleg a mi eljárásunk nem volna is jobb a réginél, hanem * E jelenséget általános védekező visszahatásul kell fölfognunk, mely nem fajlagos a cariesre, hiszen lerágott (nem szuvas) fogakon is tapasztalni.
