Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-02-01 / 2. szám

36

KAROSSA-PFEIFFER JÓZSEF DR.

Л többlet 7 087, ami 5,6%-os szaporulatot jelent.

Л vizsgáltak és kezeltek aránya:

Az 1952—53. tanévben vizsgáltak.................... 167 620 tanulót,

kezeltek ..................... 127076 tanulót,

vagyis a vizsgáltaknak 75,8%-át vették kezelésbe.

Az 1953—54. tanévben vizsgáltak.................... 150 841 tanulót,

kezeltek ..................... 134 163 tanulót,

vagyis a vizsgáltaknak 88,9%-át vették kezelésbe. Ezek szerint tehát az elmúlt tanévben kevesebb vizsgált tanuló közül többet vettek kezelésbe, mint a megelőző esztendőben. A vizsgáltak számának csökkenése a téli influenzajárványnak és a fűtési nehézségek okozta tanítási kieséseknek tudható be. Viszont a kezelésbe vettek arányszámának significans emelkedése (75,8-ról 88,9%-ra) —- megítélésem szerint — nem jelenti a caries-frequentia tényleges növekedését, hanem ellenkezőleg, az iskolafogorvosok munkájának minőségi javulását, a Kantorowicz-féle legkisebb lyuk elvének gyakorlati alkalmazását dokumentálja.

Ha a fővárosi iskolafogászatnak az 5 éves terv időszakában végbement fejlődését ismertetjük, akkor — mint legkiemelkedőbb jelentőségű létesítményről — a Központi Fogszabályozó Rendelő és Továbbképző Intézetről is meg kell emlékeznünk. Ez az Intézet, amely a maga nemében egyedülálló egész Közép-Európában, 1952. tavaszán kezdte meg működését és élénk bizonyítéka annak, hogy az 5 éves terv nyújtotta anyagi lehetőségek ebben a vonatkozásban is módot adtak arra, hogy ne csak mennyiségi problémák fokozatos megoldását tűzzük ki célul, amint azt a tulajdonképpeni vagy - mondjuk — klasszikus iskolafogászati ellátás terén tettük, hanem qualitativ értelemben is döntő módon cselekedjünk. Valóban úgy van, hogy ilyen jellegű, tömeges kezelést biztosító szakintézmény kreálása egy kapitalista társadalmi rendszer keretében nehezen volna elképzelhető, amint hogy azt ezideig nem is tudták létrehozni, jóllehet az orthodontiának, mint tudományágnak a fejlesztéséhez a tőlünk nyugatra fekvő országok szakemberei is nagy mértékben hozzájárultak.

Nem szándékozom itt a Fogszabályozó Intézet tevékenységi körét, felfelé ívelő forgalmát és komoly eredményeit ismertetni, mert azt az Intézet vezetője, mint arra legilletékesebb, a szakkörök előtt nem is olyan régen már elvégezte. Csupán azt óhajtom hangsúlyozni, hogy az Intézetre háruló speciális feladat bizony mennyiségi szempontból is hatalmas. Ennek felmérése érdekében végezték el kezdeményezésemre az Intézet szakorvosai azt a szűrővizsgálatot, illetve reprezentatív statisztikai adatfelvételt még az Intézet tulajdonképpeni működésének megindítása előtt, amelynek eredményéből megtudtuk, hogy a szóbanforgó 6—14 éves korcsoporthoz tartozó tanulóknak 21 %-a szenved súlyosabb természetű vagy sürgős beavatkozást igénylő occlusiós anomáliában, Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Főváros ferüleien ezidőszerint kb. 38 000 általános iskolai tanulót kellene ilyen jellegű szakellátásban részesíteni, az évenkénti succrescentiát pedig mintegy 6 000 ilyen kezelésre szoruló I. osztályos gyermekre besülhetjük. Ezekhez a tömegekhez viszonyítva az Intézet felvevőképessége még kicsi, hiszen csak II szakorvos és 8 fogtechnikus áll ott jelenleg szolgálatban. Az Intézet kapacitását eredetileg hozzávetőlegesen évi 3 000 új beteg felvételére kalkuláltuk. A 2 és % éves tapasztalat azonban bebizonyította, hogy ezt a normát az Intézet teljes energiabevetés mellett sem tudta teljesíteni. Megnyitása óta