Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
SZÁJBETEGSÉGEK 5 ges, hogy a kezelés folyamán a szájat óvatosan, de alaposan megtisztítsuk a lepedéktől. Jóhatású a fogközök, ínytasakok oxigénnel való kifújása. Antibiotikumok közül legtöbbször penicillint adunk, mert ez könnyen hozzáférhető, legkevesebb mellékhatást okoz és kiterjedt, súlyos esetekben is a gyulladás gyors javulását eredményezi. Penicillint csak kellő indikáció alapján, tehát kiterjedt, súlyos, lázzal járó esetekben adjunk, de akkor kellő adagban, napi 500—600 000 E-t, legalább három napig. Célszerű ezeket a betegeket — mint arra Balogh mutatott rá — fekvőosztályon elhelyezni, mert így lehetőség nyílik gyakori, naponta többször végzett kezelésre is. Penicillinkezelés esetén figyelemmel kell lenni a penicillin-resistentiára és mellékhatásaira is. Lehetséges, hogy a gyulladást okozó baktérium már kezdetben is resistens a penicillinnel szemben, többnyire azonban kis adagokkal, vagy nagy időközökben történő kezelésre fejlődik ki resistentia. Ilyenkor kezdetben némi javulást tapasztalunk, de a folyamat nem gyógyul teljesen, könnyen recidivál és nehezen befolyásolható idült gyulladás fejlődik ki. A resistentia leküzdésére különböző antibiotikumokkal történő kombinált kezelés alkalmas. A különböző antibiotikumok kombinációját még aránylag kevéssé használjuk ki, bár ebben nagy terápiás lehetőségek vannak. Az egyes antibiotikumok hatásmechanizmusa, baktérium-spektruma nem egyforma. Együttes alkalmazásukkal synergiás hatás érhető el. Penicillinkezlés folyamán mellékhatásokat is tapasztalhatunk. Ezek főként a penicillin által kiváltott allergiára vezethetők vissza, de mellékhatást okozhat a baktériumflóra megváltozása is. Penicillin hatására a Gram-positiv coccusok eltűnnek és Gram-negativ baktériumokból álló flóra kerül túlsúlyba. Olykor patogén szájgombák szaporodnak el. Túlérzékenység különösen ismételt alkalmazáskor mutatkozik. Loos több esetről számol be, amikor penicillintabletta elszopogatása sensibilisálta a szervezetet és később adott penicillin allergiás tüneteket váltott ki. A penicillin előidézhet viszketést, bőrkiütést, stomatitist, glossitist, hányást, olykor csontvelő-károsodást is. A mellékhatások ellen calciumot, nagy adagban В-vitamint, antihistamin-készítményeket adhatunk. Exsudativ száj gyulladások A fekélyes száj gyulladásokon kívül az utóbbi időben mind gyakrabban észleltünk hólyag- vagy hólyagcsaképződéssel. következményes erosióval, olykor kifekélyesedéssel járó exsudativ száj gyulladásokat. Ezek klinikai képe igen különböző : ilyen a stomatitis herpetica, stomatitis aphthosa, herpangina, hólyagcsás erupcióval járó tünetcsoportok (syndromák). A gyulladások kóreredete igen különböző. Előidézheti vírusfertőzés, máskor gyógyszerhatásra fejlődik ki. Az esetek egy részében a kórokot nem tudjuk tisztázni. A vírusfertőzés okozta kórképek leírása előtt helyesnek látom röviden összefoglalni a vírusokról szóló ismereteinket. A vírusok élő, fertőző anyagok, melyek jóval kisebbek, mint a baktériumok, nagyságuk 10—-250 milimikron között változik (a baktériumok átlagos nagysága 1 mikron). Ez teszi lehetővé, hogy a baktériumoktól szűréssel elválaszthatók. A vírusok legfontosabb tulajdonságai : a sejtélősdiség, tropizmus, alkalmazkodási képesség és variáció. A vírusok sejtparaziták, csak élő, fogékony sejtben szaporodnak és nem a sejt közötti folyadékban, mint a baktériumok. Szaporodásukhoz nemcsak
