Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
6 SUGÁR LÁSZLÓ DR. a sejt anyagát, hanem fermentativ erőit is felhasználják, mert a vírusoknak nincs szintetizáló képességük. A vírusok organotropok, bizonyos állatfajokhoz és ezen belül bizonyos szövetekhez kötődnek, csak ezekre patogének. így vannak dermotrop, neurotrop, pneumotrop, viscerotrop vírusok. A vírusoknak nagy alkalmazkodási képességük van. A vírus, számára idegen környezetben, eleinte alig szaporodik és nem fejt ki patogén hatást. Néhány passage után erősen elszaporodhat és patogénné válik, tíurnet véleménye szerint a virusbetegségeket az ember jórészt az állatvilágtól kapta, ezek részben meglehetősen újkeletűek. Ma már elfogadott az a vélemény, hogy a fertőző virusbetegségek száma igen tekintélyes és talán eléri a baktériumokozta fertőzőbetegségek számát. A virus elszaporodása a fertőzött szervezetben jellemző változásokat hoz létre. Ezek lehetnek : 1. klinikai tünetek, 2. szövettani elváltozások, 3. szerológiai reakciók. 1. A klinikai tünetek a fogékony szervekben erythemás, hólyagos gyulladás, degeneráció, vagy elhalás alakjában mutatkoznak. Ezenkívül általánostoxikus tünetek (láz, elesettség) jönnek létre. 2. Szövettani elváltozások : a megtámadott sejtbe hatoló virus sokáig symbiosisban él a gazdasejttel. Ezt eleinte oszlásra izgatja. A virus elszaporodása később toxikus hatást fejt ki, a sejtben vacuolák támadnak, ezek összefolyásából vesicula képződik. Virus hatására a sejtmagban, vagy a plazmában kicsiny, kerek képződények, zárványtestek keletkeznek, melyek a sejt szétesésekor mint elemi testek kerülnek ki. 3. A szerológiai reakciók alapja a vírusok antigén tulajdonsága. Hatásukra a szervezetben fajlagos ellenanyagok képződnek, melyek komplementkötési és haemagglutinációs próbával kimutathatók. Ezek a próbák a vírusok és különböző típusaik identifikálására alkalmasak. Stomatitis herpetica A stomatitis herpetica a szájban észlelhető jellegzetes vírusfertőzés. Különösen fiatalkorban gyakori, a mi anyagunkban az esetek nagyrésze a 10—30 éves korúakon fordult elő. A betegség kezdeti stádiumát általános tünetek, gyengeség, rossz közérzet jellemzi. A hőmérséklet általában magas, 38—39°. A betegség 2—3. napján jelennek meg a szájtünetek. A szájnyálkahártya élénkvörös, hurutos, különösen az íny duzzad meg erősen. Egyes helyeken a fogak koronái részét is elfedi. A lobos nyálkahártyán csoportosan kis hólyagcsák pattannak ki, főként az ajkakon, szájpadon, nyelven, orcái nyálkahártyán. A hólyagosa a nedves nyálkahártya-felületen rövid idő alatt macerálódik, úgyhogy hyperaemiás udvarú, kölesnyi-lencsényi erosiók képződnek. A hólyagok gyakran összefolynak és karéjozott-szélű erosiók jönnek létre. Az erosio körül a hólyagfal maradványaként hámfoszlányok vannak. Az áthajlás olykor jelentékenyen megduzzad, a szájnyitást gátolja, az ajkak alig mozgathatók. A hólyagcsa-képződést viszketés, vagy égő fájdalom kíséri, maguk az erosiók érintésre igen fájdalmasak, az evést akadályozzák. A nyaki nyirokcsomók a betegség korai stádiumában megduzzadnak, igen érzékenyek. Az inyduzzanat és a nyirokcsomó-megnagyobbodás a fekélyek gyógyulása után is hetekig megmarad. A bőrön a száj-, az ormyílás, vagy a szem körül is támadhat hólyagcsa. A betegség tartama rendesen 4—8 nap. 3—4 nap után a láz és a fekélyek fájdalmassága csökken és néhány nap alatt a fekélyek behámosodnak.
