Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
4 SUGÁR LÁSZLÓ DR. Frey penicillinkezelés hatására a bac. fusiformisok jellegzetes degeneratív elváltozását észlelte. A kezelés elkezdése után 24—48 órával a fusiformis bacillusok centrálisán, olykor egyik végükön megduzzadnak. Kezeletlen esetekben ezt nem tapasztalta. A duzzadás a baktérium cytoplasmájának károsodását mutatja és röviddel ezután a baktériumok eltűnnek a fekélyekből. Rosebury igen behatóan vizsgálta a fekélyes szájgyulladás baktériumait. Sötét látótérben nemcsak bacillus fusiformist és spirochaetát, hanem ezeken kívül még számos más baktériumot mutatott ki; spirillumot, vibriót, különböző coccust, mozgó és nem mozgó pálcaalakú baktériumot. Ugyanezeket a baktériumokat megtalálta ép körülmények között, gyulladásmentes szájban is, de lényegesen kisebb számban. Véleménye szerint az ép és gyulladásos száj baktérium-flórája között a különbség inkább quantitativ mint qualitativ. A gyulladás kiváltó okának kiderítésére állatoltást, majd aerob- és anaerob-tenyésztést végzett. Tengerimalacon végzett oltások azt mutatták, hogy a fekély lepedékéből vett fuso-spirochaetás flóra parenterálisan beoltva fertőzést idéz elő, de csak akkor, ha az oltás helyén traumát, szövetsérülést is okozott. A gyulladásos exsudatumban ugyanazok a baktériumok voltak, mint az eredeti flórában. A fertőzés tovább átvihető és a második passage-tól kezdve már nem szükséges a szöveti trauma sem. Száj nyálkahártyára oltva azonban masszív baktérium-tömeggel sem idézhető elő fertőzés. Ezek az eredmények egyeznek az emberen nyert tapasztalatokkal, mert jellegzetes fekélyes szájgyulladást előidézni sem ép, sem felsértett nyálkahártyán nem sikerül. Legfeljebb átmeneti, elhatárolódó gyulladást, mely azonban nem hasonlít a stomatitis ulcerosa klinikai képéhez. Subcutan oltással emberen is fuso-spirochaetás tályog idézhető elő. Ezt Rosebury úgy magyarázza, hogy a nyálkahártya ellenállóképessége a fertőzéssel szemben nagyobb, más szöveteknek ez az ellenállása hiányzik. Melczer a stomatitis ulcerosa kóreredetében a fuso-spirochaetás flórán kívül még vírusfertőzést is feltételez és ezt a viro-hakteriális symbiosist tartja a fekélyes gyulladás előidéző okának. Véleménye szerint virus szerepére utal, hogy az esetek egy részében a fusiformisok, másokor a spirochaeták hiányoznak, ezenkívül a fekélyek lepedékében extra- és intracellularisan elemi testek találhatók. A virus jelenlétének igazolására átoltási kísérleteket is végzett. A fekélyekből vett kaparék fiziológiás konyhasós suspensiójával emberen, bőr alá oltva jellegzetes, elhalással járó gyulladást tudott előidézni. Nem jött létre ilyen fertőzés akkor, ha a suspensióból a baktériumokat ultrafiltrációval eltávolította, vagy pedig csak a baktérium-tenyészetet oltotta be. De ha az egymagában hatástalan baktériummentes szűrletet összekeverte baktériumsuspensióval, a nekrotikus gyulladás bekövetkezett. Melczer véleménye szerint tehát nem egyedül a fuso-spirochaetás flóra okozza a fekélyes gyulladást, hanem a virus és baktériumok együttesen. A virus minden esetben ugyanaz, de a baktériumok változhatnak. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a fekélyes gyulladás kóreredetében a fusiformisokon és spirochaetákon kívül még más tényezők is szerepelnek, ez lehet vírusfertőzés, vagy belső szervezeti elváltozás. A fekélyes szájgyulladás gyógyításában: 1. adstringenst, desinficienst, 2. chemotherapiás szereket, 3. antibiotikumokat alkalmazhatunk. Heveny esetekben tömény salvarsan-oldattal történő ecseteléssel, penicillin-kezeléssel a fekélyek feltisztulása, a gyulladás gyors javulása érhető el. 20—40%-os zinkchlorid, 2%-os pyoktannin (Oravecz), 1%-os trypaflavinoldatot használunk körülírt vagy enyhe gyulladás esetén, főként már gyógyuló folyamatok utókezelésére, a recidivák megelőzése céljából. Igen lénye
