Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

SZÁJBETEGSÉGEK 3 lehet egyedül magyarázni, hanem ezeket is, a menstruáció, terhesség és kli­­maktérium idején keletkező ínygyulladásokhoz hasonlóan, az endokrin-rend­szer zavara idézi elő. Ezt támogatja Adler, Hradecky és Gergely adata, akik 10—14 éveseken nem találtak összefüggést az ínygyulladás gyakorisága és lokális tényezők, mint caries-intenzitás és a mélyharapás gyakorisága között. Az ínygyulladás megszaporodását a serdülő korban lokális tényezőkön kívül anyagcserezavarok idézik elő. A krónikus ínygyulladás gyógyításában helyi és általános kezelést külön­böztetünk meg. A helyi kezelés lényege a szájhigiéne tökéletes helyreállítása, a kiadós rágás biztosítása. A nyálkahártyát, a fogakat, nyelvet megtisztítjuk a lepedőktől. A fogkövet eltávolítjuk, a túlburjánzó ínypapillákat, ínytasako­­kat zsugorító kezeléssel, elektrocoagulatio, vagy gingivectomia útján megszün­tetjük. A gyökereket, rossz fogakat extraháljuk és a szükséges konzerváló •és protétikai kezeléseket elvégezzük. Az íny- és szájgyulladás kezelésében tapasztalható balsikernek gyakran az az oka, hogy ezek a kezelések hiányosan, vagy egyáltalán nem történnek meg. Nemcsak a lokális okra visszavezethető •esetekben lényeges a szájhigiéne helyreállítása, hanem általános okok (vitamin­­hiány, fémmérgezés, endokrin-zavar) esetén is, mert ezek is inkább lepedékes, •elhanyagolt szájban okoznak gyulladást. Az esetek jelentékeny részében az ínygyulladás gyógyulása a szájhigiéne helyreállítására bekövetkezik. Kiterjedt, idült esetekben a gyógyulást elő­segíthetjük adstringens ecseteléssel (20% zinkchlorid). A lobos íny és az íny­­tasakok zsugorítására Lőrinczy citoperchás nyomókötést ajánl. Kisebb íny­­tasakok zsugorítására, gingivectomia utáni sebvédelemre jó eredménnyel alkalmazhatjuk a jól tapadó zinkoxyd-eugenol pakolást. Az ínygyulladás általános kezelésében elsősorban az előidéző okot (anae­mia, vitaminhiány, endokrin-zavar) kell kideríteni és ennek megfelelő kezelé­sét végezni (C- és В-vitamin-, vas-, máj- és hormon-adagolás). A C-vitamin­­kezelés jó hatását nemcsak vitaminhiányos állapotokban, hanem más okból kifejlődő gyulladások esetében is tapasztaljuk. Felcélyes ínygyulladás A fekélyes ínygyulladás, a gingivitis v. gingivo-stomatitis ulcerosa az íny, olykor a száj nyálkahártya körülírt, vagy nagyobb területre kiterjedő •elhalással, fekélyképződéssel járó gyulladása. A szájgyulladások közül stoma­­tológiai szempontból talán legnagyobb jelentőségű, mert aránylag elég gya­kori és súlyos, elhúzódó vagy gyakran ismétlődő esetekben a fogágy kiterjedt pusztulása, a fogak meglazulása következik be. Jellemző, hogy a fekélyképződés mindig az ínyen kezdődik, az interdentalis papilla csúcsán, vagy az ínytasakban. Innen terjed szét az íny nagy felüle­tére, olykor a száj nyálkahártyára is. De mindig az ínyen látjuk a legsúlyo­sabb elváltozást. A fekélyes ínygyulladás többi tünete (ínyvérzés, fájdalom, foetor, láz) a fekélyképződéssel függ össze és ennek következménye. A fekélyekben kimutatható bacillus fusiformis és spirochaeta refringens kórokozó szerepéről ma sem egységes a vélemény. E baktériumok — bár jóval kisebb számmal — ép szájban is fellelhetők és sem a baktériumtartalmú lepe­­dék direkt átoltásával, sem tenyészetükkel a jellegzetes fekélyes szájgyulladás nem idézhető elő. Az újabb vizsgálók közül Gins elsősorban a spirillumokat tartja a gyulla­dás előidéző okának. ínygyulladás esetén a spirillumok és spirochaeták száma a gyulladás súlyosságával együtt növekszik. Gyógyuláskor a baktériumok .száma jelentékenyen csökken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom