Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-01 / 3. szám

IDEGKÓRSZÖVETTAN PARODONTOZISBAN

67

A kontrollanyag fogpulpájának idegimpraegnatiókkal történt vizsgálata megerősített bennünket abban a nézetünkben, hogy a leírt finom orsóalakú duzzanatoknak különösebb jelentőségük nincs: az itten kimutatható idegrostok tengely fonalain ugyancsak mutatkoznak elnyújtott cylindricus és kiskaliberű duzzanatok (4. ábra). A tengely fonalak kóros megvastagodásai általában lényegesen nagyobb fokot érnek el és összehasonlításként bemutatjuk azon kétségtelenül kóros tengelyfonál-elváltozásokat, amelyek egy súlyos és két napon belül halállal végződött polvradiculitis-eset gyöki idegeiben voltak észlelhetők (Juba A.: Ideggyógyász Szemle 1954. évf. 4. szám, (5. ábra.)

Szövettani leleteinket összefoglalva: sorvadásos parodontosis eseteiben az önmagában ép fog pulpájában az idegszálak tengelyfonalai és az idegvégződések nem mutatnak több alaki eltorzulást, mint ami a normális kontrollanyagban fellelhető. Mindez lényegesen jelentéktelenebb annál, ami a kétségtelen kórosan megváltozott tengelyfonálon mutatkozik.

Leleteink alapján Entin és munkatársai idézett eredményeire visszatérve láttuk, hogy az említett szerzők megfigyeléseinek többségében eleve kóros pulpájú fogidegek eltéréseiről van szó és leleteik, valamint saját észleleteink közt az eltérés minden további nélkül érthető. Entin kiemeli azt is, hogy a megtartott pulpájú fogaknál az idegi eltérés lényegesen ritkább. Mindez feljogosít annak a megállapítására, hogy sorvadásos parodontosis eseteiben a fogpulpa idegei sem mutatnak olyan morfológiai elváltozásokat, amelyek a parodontosis neurogen teóriájának anatómiai alapjaként volnának értékelhetők. A kóroktani mozzanatok sorában — mint ezt már előző közlésünkben is kiemeltük — számos környezeti, esetleg endokrin stb. faktor mellett a központi idegrendszer vezető szerepe abban volna megjelölhető, hogy ez elsősorban funkcionális mozzanatok által képviselt.*

Összefoglalás

A sorvadásos parodontosis pulpaelváltozásait vizsgálva szerző 22 önmagában ép fog pulpáját vizsgálta át tengelyfonál-ezüstözési módszerrel. Az idegnyalábokban, fonatokban és végződésekben talált finom morfológiai eltérések azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem haladták meg a normális kontrollanyagban látható eltéréseket. így szerző kiemeli, hogy a neurogen befolyás anatómiailag igazolt eltérései egyelőre hiányoznak és az idegrendszer részéről a legjelentősebbnek a funkcionális mozzanat tekintendő.

Irodalom

Entin D. A.: Stomatologie 1951. (Fogorvosi Szemle, 1952.) — Oluschkow P. A. : Arch. Bioi. Nauk. 34. 1933. —- Mathis H. : Die Parodontose 4. 1930. — Speransky A. D. : Grundlagen der Theorie der Medizin I960. — Sugár L. : Stomatologiai Klinika körlevelei, 1951. — Gyarmati István dr. : Idegkórszövettani vizsgálatok a sorvadásos parodontosisben (Fogorvosi Szemle, 1953. évf. 5. szám).

* A kórházi idegosztály laboratóriumi kollektívájának segítségükért köszönetét mondok.

5. ábra. Kétségtelen tengelyfonál-elváltozás súlyos polyradiculitis gyöki idegeiben. Festés mint az előbbiekben, kb. 800- [,szoros nagyítás.