Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
68 lang pál dr. A XI., Fehérvári úti rendelőintézet 1. sz. fogröntgen osztályáról A canalis nasopalatinus sen incisivusról, illetve annak röntgenképéről* írta : LÁNG PÁL dr. Amíg az az eszményi helyzet, hogy a megelőzés tökéletes legyen, be nem következik, az orvostudomány célja a betegség mennél gyorsabb megszüntetése, a beteg ember egészségének mennél teljesebb visszaállítása. A kutató orvostudomány mind mélyebbre hatol a kórfolyamatok megismerésében és dolgoz ki finomabb és finomabb diagnosztikai eljárásokat. Evvel közeledik a céljához, mely cél elérésében sok eset megfigyelése, a tapasztalat jó segítőtársa lehet. Különösen az orvostudománynak azon területein, ahol a terápia nem halad párhuzamosan a kutató orvostudomány eredményeivel. Ilyen pl. a fogászat legtöbb ága, talán a fogpótlást kivéve, ahol éppen magyar kutató, dr. Kemény, tudományos megfigyelései alapján az új anyagok célszerű felhasználásával új módszereket ajánl. A fogbél és paradencium megbetegedéseinél azonban a terápia gyakorlatilag alig, elvileg úgyszólván semmit sem változott évtizedek óta. Ha sajnálatos is ez a tény, semmi esetre sincs okuk '•! I* *j í* { l/a. ábra »• • • •! • /• • • • I *}• «I* Iß. ábra •}' ’I** íj* •*)*• *•]•• •!’ lif . ábra 1/d. ábra a fogorvosoknak emiatt restelkedni, hiszen dacára az elektrocardiográfiának, a szívbillentyű betegségeknél, dacára a vese funkciós vizsgálatoknak, (clearenc), a vesemegbetegedéseknél, a terápia évtizedek óta jóformán semmit sem változott. Jobb gyógyeredményre mégis törekedni kell és ez úgy érhető el, hogy a diagnosztikai tévedéseket állandóan csökkentjük. A diagnosztikai tévedések elkerülésére sok eset megfigyelése szükséges. Ez teszi indokolté, hogy nagyforgalmú intézetek időnként ismertessék anyagukat és szolgál nekem mentségül, hogy az alábbiakban köztudomású dolgokat ismételek el. A Fehérvári úti rendelőintézetben 46 éves nőbeteg jelentkezett azzal a panasszal, hogy felső állcsontjában napok óta fájdalmat érez, a szájpadlásán daganat van. Fogorvosa mindkét nagy metszőjének resectióját ajánlotta. Vizsgálatkor a beteg láztalan. Szájpadlásán a nagymetszők mögött szilvamag nagyságú, rugalmas tapintatú, nyomásra érzékeny térimé nagyobbodás volt. A röntgen felvétel a nagymetszők gyökerei körül ép paradenciumot mutat. A nagymetszők közt és fölött kártyaszív alakú árnyékkiesés látható, illetve ezen a területen a csont transzparensebb. Vitalitás vizsgálat a fogakat élő fogbelűeknek mutatja. Ezek szerint a diagnózis a canalis incisivus, vagy a papilla incisiva cisztája. A műtétnél (dr. Sebestyén Á.) a térimé nagyobbodás lágyrész cisztának bizonyult. A 2. sz. képen, mely oly egyénről készült, kit * A Stomatológiai Klinikán 1954. ápr. 23-án tartott beszámoló alapján.
