Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
48 TÓTH KÁROLY DR. Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikájáról. (Igazgató : dr. Hatty as у Dezső egy. tanár, az orvostudományok doktora) Arcfájdalmak differenciáldiagnozisának fogászati nehézségei Irta: TÓTH KÄROLY dr. A fogeredetű arcfájdalom elkülönítése és felismerése a nem fogeredetű fájdalomtól, gyakran képezi fogorvosi vizsgálat tárgyát. A feladat nem mindig könnyű és néha tévedés is előfordul. Egyik ilyen tévedést előidéző fogeredetű fájdalom oka a fogbél gyulladása. A fogbélgyulladás felismerésében és a gyulladt fogbelű fog megtalálásában a fogorvos előtt a nehézség ott kezdődik, amikor a beteg nem tudja pontosan lokalizálni a fájdalmát. Folytatódik a nehézség, ha a szuvasodás mélyen a kontakt pont alatt keletkezett, szondával is csak hosszas keresés után található meg ; ha a fájdalmas oldalon koronák fedik a fogakat, ha kopogtatásra egyik fog sem érzékenyebb, mint a szomszédosak, ha a panaszolt oldalon igen sok egyformán mély tömés, vagy szuvas üreg látható, továbbá, ha a fájdalmas oldalon az összes fogak épek, rtg-nel sem lehet szuvasodást kimutatni. E felsorolást tovább lehetne folytatni. Itt csupán még annyit, hogy a betegek egy része nem jelentkezik tankönyvszerű fájdalommal. A nehézségek szemléltetésére három esetünket ismertetem. 1. eset. 48 éves férfi. Jelentkezése előtt kb. 3—4 héttel baloldali alsó-felső fogai hideg-melegre pár percig tartóan érzékennyé váltak. Az érzékenység mindig más helyen keletkezett és az arc különböző pontjai felé sugárzott. Fogászati szakrendelést keresett fel. Itten levették bal alsó hídját és erősen mozgó, atrophiás 7-sét eltávolították. Erre a beavatkozásra fájdalmai nem szűntek meg, sőt fokozódtak. Baloldalán a többi foga teljesen ép volt, ezért negatív fogászati eredménnyel fül-orr-gége szakrendelésre utasították. Ott egy éppen jelenlévő sebész szakorvos is megvizsgálta a fül-orr-gégésszel együtt. Ezután még ideggvógvásszal és szemésszel is konzultáltatták. E vizsgálatok után „trigeminus neuralgia“ diganozissal quarcfénv kezelést kezdtek. Állapota fokozatosan romlott. Jelentkezésekor : Baloldalon a felső 2-es hézagfog, a 3-on korona. Felül a 4-es, 8-as, alul az 6-ös, 6-os, 7-es, 8-as fogak hiányoznak. 15 6 7----fogai épek, tömés- és 1 2 3 4 y fogszumentesek. Kb. 3-fokú atrophia, 1% min-es tasakokkal, ingyulladás nincs. Kopogtatásra a fogak nem érzékenyek. Hidegre valamennyi foga érzékeny (chloraetbvies vattagombóc), a bal felső 6-os kissé érzékenyebb, mint a többi, jellemző fájdalmat kiváltani azonban nem sikerült. Elektromos érzésvizsgálat a fogak között különbséget nem mutat. Rtg. felvétel b.-old. az összes fogaknál kb. 3-fokú, a b. f. 6 palatinalis gyökerénél 4-fokú csontsorvadást mutat. A trigeminus zónákból fájdalmat kiváltani nem lehet. A fájdalom kiindulási pontját lokalizálni nem tudja. Most már állandóan fájdalomcsillapítóval él. A fájdalmak főként hidegre, de utóbb már külső inger nélkül is jelentkeznek, csak egyoldalúak és igen erőteljesek, a fül-, szem és homlok tájékra sugároznak, kb. 10—-20 percig tartanak. A fájdalmas roham alatt arcát görcsösen összehúzza. Fájdalommentes időben is bal arcfele álarcszerű, pedig arca érintésével fájdalom nem váltható ki. Megfigyelésképpen érzéstelenítésben a 15 6 7 fogakat vattatekerccsel izoláljuk, benzinnel letisztítjuk, majd pantocainos vatta gombócot helyezünk a fogak közé és az interdentalis réseket ideiglenesen lezárjuk. Másnap a beteg elmondja, hogy estig fájdalma nem volt. Megismételjük az előző eljárást, most már csak a b. f. 6-t izolálva és rézgyűrűvel lezárva. Az eredmény másnap az előzőhöz hasonló. Feltételezzük, hogy a b. f. b-s retrográd úton fertőződhetett, „krónikus hvperaemia“, majd pulpitis fejlődött ki. Ezen elgondolás alapján a 6-ost eltávolítjuk. A beteg azóta panaszmentes. 2. eset. 43 éves nő. Kb. négv hét előtt hirtelen késélességű, tűrhetetlen, kisugárzó fájdalom keletkezett bal arcfelében. Azonnal orvoshoz indult, de mikor a hideg leve
