Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
ARCFÁJDALMAK DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISAI 49 gőre kiért, a fájdalom’megszűnt. Amint a meleg rendelőbe belépett, a fájdalom ismét késélességgel hasított bal arofelébe. Fogorvosa fogászati elváltozást nem talált, fülorr-gége szakrendelésre utasította. Itt megállapították, hogy „járványos parotis gyulladása“ van. Meleg borogatást ajánlottak. A meleg azonban tűrhetetlen fájdalmat váltott ki, ezt a kezelést nem folytatta egy napnál tovább. Másik fogorvost keresett fel, akia]T-s kivételével, melynek tömését pár héttel előbb maga készítette, összes bal alsó fogtömését eltávolította. Egy hét elmúlt megfigyeléssel. A panasz okát azonban. felderíteni nem sikerült. Már csak hideg ételt tudott fogyasztani. Rágásra egyik foga sem fájt. Éltkor kereste fel a klinikát. St. pr. : Baloldalon felül 3—7-ig, alul 5—7-ig híd. Többi fogából a ~I kivételével, a töméseket kiszedték és az üregeket ideiglenesen zárták. A fájdalmak kiindulási pontját a bal alsó fogakra lokalizálja. Kopogtatásra a fogak nem érzékenyek. Hideggel fájdalmat kiváltani egvik fogból sem sikerült. A beteg emlékezett, hogy a jT-es fog tömésének készítésekor fúrásra nagv fájdalma volt. Eltávolítjuk a T tömését is. Szándékosan hagyjuk a fúrót bemelegedni, mire pár másodpercen belül igen erős, jellemző fájdalom keletkezik, amit chloraethvles vattagombóccal sikerült megszüntetni. A tömés óvatos eltávolítása után, egyik a fogbélhez közelálló ponton szondával igén élénk fájdalom váltható ki, mintha megnyílt pulpaszarv lenne. A fájdalom kiváltását és megszüntetését több ízben megismételtük. Dg. -i pulpitis purulenta. Novocain érzéstelenítésben a j~T fogbelét eltávolítottuk. Azóta panaszmentes. 3. eset. 23 éves férfi. I 2 fogát kb. 4 évvel ezelőtt szilikáttal tömték, nem sokkal később a J^-sét. Panaszt azóta e két foga nem okozott. Pár hét előtt a I l-ből a tömés kiesett. Ismét betömték. Ezután a kezelés után kb. egy héttel bal felső frontális tájékán bizonytalan fájdalmai keletkeztek. Melegre inkább zsibongó, mint fájdalomérzés lépett fel. Ismét szakrendelést keresett fel. Ekkor L2 foga kopogtatásra érzékenynek bizonyult s ezért ezen fogból érzéstelenítésben a fogbelet eltávolították. Panaszai azonban nem szűntek meg, sőt fokozódtak és a moláris tájékra lokalizálódtak. Pár napja fájdalmai már tűrhetetlenekké váltak, állandóan hideg vizet tart készenlétben, amelyre a fájdalom megszűnik. St. pr. : I 1—2-ben szilikát tömés, I 3—t ép, 5—6-os hiányzik, I 7—8-asban a fogak egvmásfelé tekintő felszínén kis amalgám tömés látható, úgy érzik, hogy a fájdalom innen indul ki. Kopogtatára egyik fog sem érzékeny. Hideggel és az alkalmazott meleggel fájdalmat kiváltani nem lehet. Külső inger nélkül fájdalom nem keletkezett. Rtg. felvétel a i 2-ben gvökértömést, H-en közép mély szilikát tömést, I 7—8-ban felületes tömést mutat. Elektromos érzésvizsgálattal szemben a fogak között különbség nem volt. Kioktatjuk és azzal bocsátjuk el, hogy másnap számoljon he tapasztalatairól. Du. meleg behatásra ismét fájdalom keletkezett, amely most már hidegre sem szűnt meg ; estére már a I 1 fogát hosszabbnak érzi és jelentkezésekor e fog felett már az áthajtási redő is érzékeny nyomásra. Dg : Silikát okozta krónikus fogbélgyulladás és elhalás. A L!-t megnyitjuk. Bőséges, bűzös genny ürül. Másnapra a folyamat tovább halad, az áthajlás duzzadt, fluktuál. Incisiót végzünk. Az akut tünetek három nap alatt lezajlanak. Azóta panaszmentes. A három esettel kapcsolatosan az alábbi tanulságot szűrhetjük le : Minden betegvizsgálatot az anamnezis felvételével kezdjünk (2). A fogorvos, de a többi szakorvos is hajlamos a lokális szakmai szemléletre. A helyi anamnezist csak az áll alános anamnezis után szabad felvenni. Mindhárom esetünkben a betegek kikérdezése kifejezetten a fogak felé kellett terelje gyanúnkat. „Gyakran a beteg emlékezni fog arra, hogy töméskor foga fájdalmas volt, ami esetleg fogbél sérülésre enged következtetni“ (4). Második esetünknél, a tömés eltávolítása után az meg égj ik mélyebb pontja különösen fájdalmas volt, ezen a helyen a tömés elkészítésekor a fogbél már megsérülhetett. A részletes anamnezis felvétel után részletes vizsgálatot kell végezni. Ez a vizsgálat necsak a gyanúsított fogra terjedjen ki. Fig\ éljük meg a regionalis nyirokmirig} t két, arcvonásokat, szájnjitást, nyálkahártyát, nyelvet és a tonsillákat is. A fogazat vizsgálata terjedjen ki hideg-meleg, vagy csak meleg,
