Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
FACIALIS-LAESIÖK 247 Kazuisztika P. K. 36 éves férfibeteg. 1950 évi január hó 17-én a j. alsó 6. gyökerét lingularis érzéstelenítésben extraliáltuk. A műtétet szövődmény vagy melléksérülés nem követte, mintegy tíz perccel a befecskendezés után teljes érzéstelenségben zajlott le. Érzéstelenítésre 4%-os novocain, l%0-es tonogen oldatból 2 ccm-t használtunk. (Az érzéstelenítő oldatot novocain tabletta oldásával és főzésével nyertük és Erlenmaver üvegben tartottuk, miután a műtétet nem hivatásszerűen fogászati osztályon, hanem fülészeten végeztük). A beteg panaszmentesen távozott, rendellensséget, asvmmetriát az arcon, a mimikái izmok hibás működését nem észleltük. Kb. másfél óra múlva telefonon jelentette, hogy az érzéstelenség ugyan megszűnt, azonban azonos oldali arcfelét mozgatni nem tudja. Vizsgálat alkalmával az azonos oldali (jobbo.) sulc. nasolabialis elsimult, a szájzug fogmutatáskor elmaradt, a phyltrum ellenkező oldalra húzódott, a homlokráncolás azonban kifogástalan, a szemhéjak zárása pedig valamivel renyhébb az ellenoldalihoz képest. A facialis érző és vegetatív functióiban eltérést nem észleltünk. A beteg 100 míg Bj vitamint kapott, jobb arcfelét mintegy két órával az extractio után és nyolc órával az extractio után enyhén galvanizáltuk. Ekkor a neurológiai lelet változatlan volt. Másnap délelőtt, tehát 24 órával a laesio beállása után a tünetek enyhültek, az érzelmi mimikája még szegényes volt, az azonos oldali szájzug azonban fogmutatáskor valamit mozdult. Ismét 100 míg B2 vitamint és jobboldali arcfelére galvános ingerlést kapott a beteg. Harmadnapra a tünetek teljesen visszafejlődtek. 8. F. 28 éves férfibeteg. 1952 évi június hó 2-án ugyancsak a j. a. 6. fogának extractiója végett keresett fel. 2 com 4%-os novocain, 1 %0-es tonogen oldattal vezetéses érzéstelenítést végeztünk és a fogat mintegy 15—20 perccel az érzéstelenítő oldat befecskendezése után teljes érzéstelenség mellett extraháltak. Az extractiót 1/,12 és 12 óra között minden melléksérülés vagy erősebb vérzés nélkül végeztük. Távozáskor a beteg arcán, mimikáján rendellenességet nem vettünk észre, a beteg ilyenről nem panaszkodott. Másnap reggel l/2S órakor azonos oldali faciális bénulással jelentkezett, amely már előző nap délután 4 órakor kifejlődött, tehát — a beteg önészlelése és bemondása szerint — mintegy négy órával a műtét után. A neurológiai lelet ugyancsak perifériás typusu facialis bénulás képe volt. Az azonos oldali sulc. nasolabialis elsimult, az azonos oldali szájzug fogmutatáskor nem mozdult, homlokát és ellenoldalihoz képest enyhébben ráncolta, szemrése tágabb volt, de szemhéját zárta és a facialis érző és vegetatív functióiban itt sem észleltünk eltérést. A betegnek 250 míg B, vitamint adtunk és jobb arcfelét kb. 5 percen keresztül gyenge galvan árammal izgattuk. A beteg egész nap dolgozott, változatlanul ellátta munkakörét, harmadnap reggel 1/28 órakor jelentkezett ismét vizsgálatra, amikor is neurológiai statusában változást egyáltalán nem vettük észre, ellenben a mandibula teste fölött a bőrön herpeses eruptiók jelentek meg. A therapia ez alkalommal 10 míg Bx vitamin és 5 percnyi enyhe galvanizálás volt. A beteg állapota negyednapra enyhült, s azonos therapia mellett ötödnapra a két arcideg functiól között eltérést már nem észleltünk. Izérzésvizsgálatot nem végeztünk, ilyenirányú panaszai sem voltak. Megbeszélés Említett esetekben a kialakult idegsérülés pathomechanismusa exact módon nem regisztrálható. Erre sem klinikai megfigyelések, sem kísérletes vizsgálatok nem alkalmasak. Feltevéseinket az alábbiakban foglaltuk össze: 1. A n. alv. inf. vezetéses érzéstelenítése kapcsán észlelt részleges facialis laesiók egy része nem tartozik a ritkaságok közé. Az alv. inf. belépési helye a mandibulába (foramen mandibulare), ahová az érzéstelenítő oldatot adjuk, nincs messze a facialis elágazódási helyétől s az őket elválasztó lágyrészeken diffundáló novocain-oldat könnyen idézhet elő részleges facialis paresist, aminek következtében a szájkörüli és a nyaki facialis ágak rövidebb időre bénulnak. A foramen stylomastoideumon kilépő facialis törzs előre kanyarodva, a parotis állományában söprűszerűen ágaira oszlik, s az alsó ágak közvetlenül a mandibula felhágó szára mögött futnak. Ezek az ágak pedig a mandibula periosteuma fölött minden különösebb lágyrész akadály nélkül elérhetők a novocain által. Ilyen esetekben azonban az arcideg-laesio a mandibularis érzéstelenséggel egyidejűleg lép fel, s rendszerint azzal egyidőben meg is szűnik. Ha az érzéstelenítő oldat a parotis állományába kerül, akár úgy, hogy a
