Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
16 LÖWENBACH ILONA DR. A korai és késői tej fogeltávolítások következményei* Irta: LÖWENBACH ILONA dr. A tejfogak eltávolításának időpontja fontos tényezője a cariesfrequentiának. A korai tej fogeltávolítások esetleges következményeinek korrigálása az orthodontus feladata. Az iskolafogorvosnak minimális orthodontiai alapismerettel kell rendelkeznie, hogy a gyermeknek maradandó károsodását elkerülhesse és a fogszabályozónak segítője lehessen. (Helyfenntartó és más egyszerűbb munkálatok elkészítése, vagy legalább indicatiojának felállítása.) A tejfogak korai eltávolítását az óvodásoknak legalább is 3 éves kortól való rendszeres, konzervatív kezelése van hivatva megakadályozni. Éppen ezért az iskolafogászat elsőrangú feladata legyen az óvodások systemás kezelése. Keresni kell azt az utat, ami a caries keletkezését megakadályozza, vagy legalább nagymértékben lecsökkenti. Ahol torlódás van, ott rendszerint fellép az approximalis caries. Hétéves iskolafogorvosi tapasztalatom az, hogy a helyes időpontban eltávolított tejfogak esetében helyzeti anomália rendszerint nem keletkezik, természetesen egyénileg kell eldönteni, hogy melyik fogat melyik időpontban szükséges és lehetséges eltávolítani. Ha a röntgen szerint a praemolaris fogak csíráit a tejfogak gyökerei körülfogják lovagló helyzetben és valamelyik gyökéren a felszívódás jelei mutatkoznak, szükség szerint elvégezhető az extractio, nem lesz torlódás. Természetesen, ha a röntgen azt mutatja, hogy az állandó fogak az íven kívül vagy belül helyezkednek el és közel vagyunk a fogváltódásnak klinikailag vagy röntgennel kimutatható időpontjához, a kérdéses tejfogakat, ami a helyes előtörést akadályozza, el kell távolítani. A V. mély approximális cariesénél igen gyakran a spontán váltódásig a szomszédos állandófog carieses lesz. Épnek látszó V. fogakon olyan helyen lehet az approximalis caries, hogy klinikai vizsgálattal észre nem vehető, de a röntgen-felvételen, vagy az eltávolítása után látható egy mély caries, sőt már a mellette lévő állandó fogon is ott az approximalis caries. Gyakran hallani a kartársak részéről, hogy a spontán váltódásig azért hagyják bent a szájban a gangrénás tejfogakat, gyökereket, vagy approximalis mély carieses fogakat, hogy legyen mivel rágni a gyermeknek. A gangrénás tejfogakat bármelyik időpontban ki kell húzni, ha a gyermek testi konditiója olyan, hogy a góc gyanúja fennforoghat. Az elbírálásnak ebben az esetben különösen nagy fontossága van. A szülőkkel és a gyermekorvossal, különösen az iskolaorvossal együttdolgozás nem egyszer komoly betegségre hívhatja fel a figyelmet. Sokat beszélünk tejsavas erjedésről, ami előidézője lehet a cariesnek, ugyanakkor nem gondoskodunk arról, hogy mentesítsük a szájat a gangrénás, vagy mély carieses fogaktól. Pedig gangréna esetén, akárhogy is mossa a gyermek a száját, mégis savanyú, erjedt a lehellete. Véleményem szerint nem rág jól a gangrénás gyökereivel, vagy IV., V. mély approximalis cariesével pl. egy 9—10 éves gyermek. 10 éves gyermek V. fogainak gyökerei legtöbbször nagyrészt felszívódnak, már nem teljes értékű a rágás szempontjából, azonkívül az alatta levő állandó fogcsíra is sok esetben feszülést okoz és nem tud a gyermek keményebbet megrágni. * Előadás a Budapesti Stomatologiai Klinika 1954 márciusi tudományos ülésén.
