Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
KORAI ÉS KÉSŐI TEJFOGELTÁVOLlTÁSÖK 17 Sokszor teljesen épnek látszó oldalon a gingivitis vagy a íogkő jelzi, hogy ott egy eltávolításra váró fog van. Az hogy néhány hétig, esetleg néhány hónapig foghíjas a gyermek, lényegében rágási nehézséget nem okoz. Ellenkezőleg könnyebben rág az egészséges, cariesmentes oldalon, még ha nincs is ott az állandó fog, mint approximalis cariessel, ahol az ételmaradék retentiója sokszor nemcsak rágási akadály, de komolyabb gyulladást is okozhat. Legtöbbször a tejrágó approximalis cariesénél helyesebbnek tartom a fogak elcsiszolását, mint a tömések alkalmazását. Szükség szerint a csiszolást megismétlem 3—6 hónaponként. A IV. fogaknál olyan magasan van a pulpaszerv, hogy igen gyakran a cavitás alakításánál megnyílik a pulpa, máskor meg a tömés alatt elhal a pulpa. Szükség szerint a IV. fogaknál 8, a V. fogaknál 10 éves korban kívánatosnak tartom röntgennel ellenőrizni, hogy az extractio elvégezhető-e már, amennyiben klinikai vizsgálattal az el nem dönthető. Az úgynevezett késői fogváltóknál 10 éves korban sokszor nyomát sem látjuk a IV., V. gyökér felszívódásának. Ezek kegtöbbször cariesmentes szájban fordulnak elő. Ilyen esetben természetesen nincs szükség az extractióra. Megjelent Martin Schwarz (1) klinikájáról egy közlemény, amely a maradó rágófogak csírahelyzetének kedvezőtlen kialakulására az oldalsó rágófogak kedvezőtlen csírahelyzetét, mint távolhatást, egyik fontos tényezőnek tartja. Megjegyzi, hogy a legkedvezőbb időpontban, a 10 éves korban eltávolított alsó 6-os fogak esetében is, sokszor azért nem tud az alsó 7-es „testesen“ vándorolni, mert már előzőleg éppen ezen távolhatás következtében nagyobb mértékben dőlt helyzetben volt és nem tudja kikompenzálni ezt a helyzetét a vándorlás alatt. Ezen ténnyel szerinte még az irodalom nem foglalkozott. Rám nézve különös érdekességgel bír ez a közlemény, mert az 1952. évi kongresszusi beszámolómban többszáz röntgenfelvétel kiértékelése alapján már felhívtam a figyelmet a IV. és V. approximalis cariesére és a IV., V. persistáló tejfogak felszívódott gyökereire. A következményes kedvezőtlen helyzet miatt fokozottabb dőlt helyzetbe kerülhet az alsó 7-es csírája, az alsó 6- os jelenlétében is. Én is a kedvezőtlen távolhatás folytán kialakult csírahelyzetében a 7-nek láttam egyik tényezőjét annak, hogy olyan kevés alsó 7- es „testes“ vándorlást látunk még a legkedvezőbb, a 10 éves korban eltávolított alsó 6-os fogak esetén is. Frontfogaknál főleg klinikai tapasztalataim vannak. Tudjuk, hogy a tej frontfogak váltódásának időpontja egyénileg változó. Vannak gyermekek, ahol 5—6 éves korban már elkezdődik a fog váltódása és 8 éves korban már a 8 frontfog jelen van. Ezeknél az eseteknél a spontán váltódásnak csak megfigyelői kell legyünk. Ilyen esetben beavatkozásra csakis akkor van szükség, ha a váltódás sorrendjében valami hiba akar belecsúszni. Vigyázni kell arra pl., nehogy keresztharapás jöjjön létre. Sokszor egy kis csiszolással, vagy az antagonista tejfog eltávolításával megakadályozhatjuk egyes fogaknak a dislocatióját. Tejfog eltávolításokra elhúzódó fogváltódásnál igen gyakran szükség van a frontban. Ha a tejfrontfogak között diastema keletkezik és mozgatásnál a gyökérfelszívódás észlelhető, 7 éves korban az alsó I-es, 8 éves korban a felső I-es, 9 éves korban a II. fogak eltávolítása már lehetséges. Ha klinikai vizsgálat kellő tájékozást nem ad, úgy röntgen-ellenőrzéssel döntjük el, hogy a kérdéses tejfogat melyik időpontban távolítsuk el. A tejfrontfogak gyökerei sokszor teljes hosszában kihegyezettek és „az állandó fogak odacsúsznak, ahol helyük