Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

AKRILÁT TÖMŐANYAGOK ÉRTÉKELÉSE

11

génje igen hamar bontja, külön tubusban, zsiradékba ágyazva hozzák forgalomba. Az anyag megkeverése hosszadalmas és körülményes, a kész anyag tapadása rosszabb. Míg a redox rendszerű anyagok esetében, a vegyszerek reakciója következtében idővel sárgulás következik be, ezt a sulfinsavval polimerizált anyagokon nem észleljük (Castagnola).

A legújabb, nem sárguló készítmények új anyagokkal érik el a gyors polimerizálódást (pl. az Orthofil lauryl-mercaptant tartalmaz aktivátorként.)

A gyorsankötő akrilátok fizikai tulajdonságaival Kollár (F. Sz. 1953. szept.) részletesen foglalkozott. Mivel ismétlésektől tartózkodni kívánunk, e közleményt a kartársak figyelmébe ajánljuk. Néhány gyakorlati következtetést szándékozunk az anyag tulajdonságaiból levonni és néhány kritikai megjegyzést fűzünk hozzá főképpen ott, ahol az irodalmi adatok és saját tapasztalataink mást mutatnak.

A leglényegesebb kérdésként az anyagnak a fogbélre való hatását tárgyaljuk. Sehol sem nagyobb az ellentmondás, mint e téren. Goy könnyű, reverzibilis elváltozásokról tesz említést. Spreter von Kreudenstein már jelentékeny pathologikus elváltozásokról számol be. С. II. Fischer az 1952-ben megjelent továbbképző füzetében kijelenti, hogy az izoláló anyagokról, pulpavédelemről nem mondhatunk le. Megállapítja azt is, hogy a vékony rétegű, megszáradt foszfátcement biztos védelmet nyújt. Kísérleteit új anyagokkal tovább folytatja. „A pulpa védelmet illetőleg igen nagy reménnyel vagvunk. E könyv lezártakor 350 műgyantatömés minden fogbél védelem nélkül megfigyelésünk alatt áll. Nagyrészt már 12 hónapon át észleljük a fogakat, károsodás eddig nem következett be. Tudjuk hogy szilikáttömések 3 hónapon belül idéznek elő gangrénát és ha ezt a műgyantatömésekre vonatkoztatjuk, úgy' ezen eredmények igen jelentősek.“

Annál meglepőbb, hogy 1953 júliusában ugyanaz a szerző int óvatosságra. A D. Z. Z. 14. számában így nyilatkozik : „Utóbbi időben gyakoriak a hangok, melyek experimentális tanulmányok alapján ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy a károsító hatás nem oly súlyos, mint amilyennek kezdetben ítélték meg. A londoni nemzetközi értekezleten sekély cavitások esetében, fogbélvédelem nélküli alkalmazást javainak. Véleményem szerint e merész javaslatok helytelenek, miután klinikai és histologiai vizsgálatok egyaránt bebizonyították, hogy a monomer az élő sejtekre toxikus hatású (minden készítményben), másrészt tisztázatlan, hogy e károsodás mikor maradandó. Hogy ezen irreverzibilis károsodások felléphetnek, bizonyítják klinikai és histologiai kísérleteink, melyek megállapították, hogy 350 Palavit - és Sevriton-tömés közül, melyeket fogbélvédelem nélkül applikáltunk, 14 havi időtartam után, bár kis számban, de pulpanekrosisok léptek fel“. Véleménye szerint a cavitás alapját jól fedő cement alátét már védelmet nyújt. A műgyanta tömőanyag csak további klinikai megfigyelések alapján nyer létjogosultságot a konzerváló fogászat terén.

Maeglin (SchvL M. f. Z. 1953. Febr.) is részletesen foglalkozik e kérdéssel. Közleménye a gyorsankötő akrilátok teljes értékelését nyújtja, megállapításai tárgyilagosak. Adatai az összes Svájcban hozzáférhető készítményekre vonatkoznak s nem egy márkára, mely körülmény reklám lehetőségét kizárja. Ez utóbbi az anyagok megítélésében fontos körülmény. Véleménye szerint minden eddigi készítmény toxikus. Gyulladásos tünetek és pulpanekrózisok klinikailag és histologiai lag egyaránt előfordulnak. Oly súlyosak az elváltozások, hogy hasonlók csak a pulpát. egészen megközelítő szilikát tömések esetében fordulnak elő. Messina a tömést követő 45-től 60 nap múlva pulpanekro-