Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
12 SZONDY ISTVÁN DR. ÉS VAJDA LÁSZLÓ DR. fisokat észlelt. Spreter v. Kreudenstein szerint minden esetben bekövetkeznek a fogbélkárosodások. Histologiailag még hátrányosabbak az eredmények, mivel a klinikailag tünetmentes esetek is súlyos szövettani elváltozásokai mutatnak. Ez alól nem kivételek a legújabb készítmények, a Palavit és Sevriton sem. A Gottlieb-iéle impregnatio, valamint a foszfátcement alábélelés sem nyújt teljes védelmet, csak csökkentik a laesio veszélyét. A kicsiny és felületes tömések kisebb veszélyt jelentenek. Szerinte idősebb korban, kissé mélyebb cavitásokban is alkalmazandó alábélelés oly esetekben, mikor a szilikát már alábélelés nélkül is megengedhető. Maeglin kifejezi azt a reményét, hogy a jövőben sikerülni fog a fogbélre semleges anyagot is előállítani. Addig azonban abususnak tartja a fogbélt megtámadó anyagnak kritika nélküli alkalmazását. A fogbélkárosodás oka ma is vizsgálat tárgya. Bizonyos az, hogy a régebbi készítmények monomerje, illetve az abban oldott gyorsító, káros hatást fejt ki az élő szövetekre. A hőfejlődés kis töméseknél nem okozhat bajt, nagy Jacket-koronák kipréselésénél ellenben 100 C fokot is elérhet. Gastagnola szerint a monomernek a fiziológiástól eltérő Ph értéke is károsítólag hat. A legújabb készítményeknek a fogbélre való hatását még nem ismerjük. Mi Intézetünkben másfél év alatt csaknem ezer Spofacryl tömést készítettünk, legalább felerészben élő fogbél esetében. Kísérleti célból, extrakcióra szánt fogakon töméseket nem végeztünk. Kezdettől fogva abból a feltevésből indultunk ki, hogy a fogbél védelmére szükség van. Élő fogbél esetén mindig megszáradt oxifoszfát cement alapra készítettük el a töméseinket. Kezdetben a Spofacryl kazettához mellékelt védőlakkot is használtuk. Üjabban ezt Rebberg közlését elfogadva, a kloroform sárgulást fokozó hatása miatt elhagytuk. Mély, igen érzékeny kavitások esetén a cementalap előtt 40%-os cinkklorid és 10%-os ferrociánkáli oldattal impregnációt is végzünk. Egyes esetekben cinkoxideugenolos Fletcher-kötést is alkalmazunk. Szondy 10Ö esetben ellenőrző vizsgálatot is végzett, a tömés után 1/2-től 1 és J/2 év leteltével. Egy eset kivételével valamennyi esetben élő fogbelet talált. Ügy látjuk, hogy kellő fogbélvédelem mellett a fogbei elhalása csak ritkán következik be. A gyorsankötő akrilátok elszíneződése a másik kérdés, mely az anyag használhatóságának megítélésénél döntő jelentőségű és a konzerváló fogászat egyik legaktuálisabb témája. Sok sikerrel beszámoló közlemény után Castagnola 1953 februárjában az előbbiekben említett közleménysorozatban úgy nyilatkozik, hogy a jelenlegi anyagok főképpen az anyag elszíneződése miatt, nagyrészt csak ideiglenes pótlások céljára használhatók. Rehberg ugyancsak részletesen foglalkozik a kérdéssel (D. z. M. u. K. 1953) és közleményét a következőkkel zárja : „Mivel a töméseinket legnagyobb részben a frontfogakba applikáljuk és sajnálatos módon a fény és hőbatás éppen a fogaknál összegeződik, az elszíneződéseket viszonylag gyakran észleljük. Amerikai statisztikai adatok is magas százalékról számolnak be (60%-ig). Reményünk megmarad, hogy a kísérletek folyamán oly anyagot találnak, melyek célra vezetnek, de elszíneződést nem okoznak“. Ez a remény Castagnola (D. Z. Z. 1953. Okt.) szerint már valóra is vált. Az 1953-ban forgalombahozott, vagy a most forgalomba kerülő készítmények elszíneződésének foka már csekély, sőt alig észlelhető. Ezt a megállapítást számos kísérlettel bizonyította be. Ilyen új készítmények a Sevriton, Orthofil, Hesacryl-Doppelstern, Palavit F. stb. Castagnola szerint a színváltozás fényhatásra következik be. Száz wattos égő 20 cm távolságról egy hét múlva sárgulást idéz elő. Ultraviolett hatásra 2-től 4 óra múlva jelentékeny elszíneződés észlelhető. Ezen tényekkel meg
