Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
A FOGAK FELÜLETI ÉRZÉSTELENÍTÉSE 59 2. 75%-os szulfidin pasztával való kezelés esetében a fájdalmas tünetek csökkenése lassúbb mint fluorizációnál, számos esetben pedig egyáltalában nem szűnik meg (25,9%). Az esetek túlnyomó többségében a folyamat megfordul és rövid periódus (1—3 nap) után a panaszok kiújulnak. 3. 75%-os stroncium kloriddal való kezelésre ugyanaz jellemző, mint a szulfidin pasztára. 4. A monometilmetakrilát és polimetilmetakrilát az esetek többségében nem nyújt pozitív effektust. A panaszok csökkenése csak lassan és csak a preparátumok vattagolyóval való bedörzsölése esetén következik be. A monomerrel vagy monomer-polimer péppel megnedvesített vattával való befedés teljeshatástalan. Az elért effektus nem tartós. 5. 75%-os natr. fluor, pasztával való kezelés az esetek túlnyomó többségében gyors és jó eredménnyel jár. A fájdalmas tünetek csökkennek és megszűnnek rendszerint már a kezelés első percében. Az elért eredmény tartós, a fájdalmak nem újulnak ki. A fluorizáció egyes gyengébben pozitív esetei, melyeknél 2—3 kezelésnél többre volt szükség, a pótlások által kiváltott, vagy pótlásokhoz való előkészítés által okozott defektusoknál fordultak elő. Fordította : Palóc Géza dr. SZAKCSOPORT HÍREI Kivonatos jegyzőkönyv a Fogorvos Szakcsoport 1953. november 23-án megtartott vezetőségi üléséről. Kertész Jenő dr. mint elnökhelyettes megnyitja az ülést. 1. Kovács György dr. főtitkári beszámolója. Ismerteti az Eü. Min. utasítását traumatológiai osztály felállításáról. Jövőben a traumatológiai eseteket elsősorban az István kórházba, a daganatos eseteket pedig főleg a János kórházba kell irányítani. A Szakszervezeti Központ felkérte a Szakcsoportot, hogy nyilatkozzék, milyennek értékeli az 1953-as tervének végrehajtását. Az értékelést benyújtotta. Az Eü. Minisztérium megkereséssel fordult a Fogorvos Szakcsoporthoz véleményadás végett, hogy bocsássanak-e fogtechnikusokat egy éves tanfolyam után vizsgára? Javasolja, hogy az alább ismertetendő választ küldje a Szakcsoport a Minisztériumnak: „A Fogorvos Szakcsoport Vezetősége alaposan foglalkozott az Egészségügyi Minisztérium 847/Fo/l—15/1953. sz. levelével, amelyben a Minisztérium a Szakcsoport véleményét kérdezi fogtechnikusoknak újabb le vizsgáztatásáról, amely őket fogorvosi tevékenységre képesítené. A Szakcsoport vezetősége megállapította a következőket : 1. A fogorvosi betegellátás érdekében ilyenfajta rendkívüli intézkedésre szükség nincsen. Miként számos orvosi szakmában, úgy a fogorvosiban is fennáll bizonyos káderhiány, de még nagyobb mértékű a munkahelyek és szervezett állások hiánya, amelynek következtében még mindig vannak fogorvosok, de különösen vizsgázott fogászok, akik mindezideig állásban elhelyezkedni nem tudtak és kizárólag magángyakorlatot folytatnak. Tudomásunk szerint csak Budapest területén fogorvosok közül kb. húsznak, az 1911-ben vizsgázott fogászok közül kb. negyvennek, az 1949-ben vizsgázott fogászok közül pedig negyvenhétnek nincs állása. 2. Amennyiben a következő években újabb fogászati munkahelyek felállítására és a fogászati óraszám felemelésére kerülne a sor (ami a fogászati betegellátás érdekében nagyon kívánatos lenne), az 1. pontban említett állástalan fogorvosokon és vizsgázott fogászokon kívül jól képzett szakembereknek következő kategóriái állnak a Minisztérium rendelkezésére : a) Az 1952-ben megindított újtípusú fogorvosképzés (fogorvosi fakultás) 104 fogorvoshallgatója, akik közül az első évfolyam 1955-ben fog végezni.
