Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
60 SZAKCSOPORT HÍREI b) A fakultás V. éves hallgatói és az orvosi egyetemet végzett szakorvosjelöltek, akik már rendelkeznek olyan szaktudással, hogy átmenetileg a betegellátás számára igénybevehetők. c) A betegellátásban már régen működő, bevált fogorvosok és vizsgázott fogászok, akik főállásuk mellett szívesen vállalnának további részállást, tekintettel arra, hogy magángyakorlatukat megszüntették vagy azt megszüntetnék, ha részállást kapnának. d) Olyan fogszakorvosok, akik mint ilyenek nem tudván elhelyezkedni, körzeti ■vagy üzemi orvosként működnek. 3. A fogorvoshallgatók munkakészségét és szakmai törekvéseit teljesen aláásná az a tény, hogy ötéves képzésükkel szemben rövid tanfolyam és vizsga révén is hasonló képesítés nyerhető. Hiszen a Minisztérium éppen abból a célból hajtotta végre a fogorvosképzés reformját, hogy rövidített tanulmányi idő alatt jól képzett fogorvosokat biztosítson a betegellátás számára. Mindenkinek, aki fogorvosi tevékenységet kíván folytatni, lehetősége van arra, hogy az egyetemen kiképeztesse magát. Ezt a lehetőséget számos fogtechnikus igénybe veszi és mint fogorvoshallgató felvételt nyert a fogorvosi fakultásra. 4. Ha a vizsgáztatás révén újabb fogtechnikusokat vonnak el a fogtechnikus ipartól, a fogászati betegellátás azáltal kerül veszélybe, hogy nem lesz elegendő fogtechnikus, aki a fogtechnikai munkákat elkészítse és a fogtechnikus utánpótlást oktassa. A fogtechnikus-képzés ugyanis a felszabadulás óta rendezetlen és 1947 óta teljesen szünetel. Pedig az állami betegellátásba bevezetett korona- és hídpótlások, valamint a betegek állandó növekvő protetikai igényei a fogtechnikai laboratóriumok fokozott és ugyancsak állandóan növekvő kapacitását teszi szükségessé. Az amúgy is elégtelen számú fogtechnikusok számát még az is csökkenti, hogy elégtelen bérezésük miatt állandó elvándorlás folyik a szakmából a finommechanikai-, nehézipar stb. felé. Ez az elégtelen bérezés az egyik forrása a vizsgára való törekvéseknek is. amit esak anyagi ellátottságuk megjavításával lehet megszüntetni. 5. A rendelkezésünkre álló szovjet adatok szerint a fogtechnikusok levizsgáztatása a polgári háború évei alatt, csupán átmeneti szükségintézkedés volt és azóta ismételten leszögezték, hogy ez az intézkedés tökéletlenül vált be és ahhoz visszatérni semmiképen sem szabad. 6. Az 1949-es fogtechnikus vizsgáztatás alkalmával mind az akkori Népjóléti Minisztérium, mind az akkori Orvos Szakszervezet ismételten leszögezte, hogy hasonló vizsgáztatásra a jövőben nem kerülhet sor. Részben ez az Ígéret volt az alapja annak, hogy a Fogorvosi Szakcsoport súlyos szakmai aggályainak fenntartásával nem tagadta meg a segítséget a vizsgáztatásra vonatkozólag. A fent felsoroltak alapján a Fogorvos Szakcsoport vezetősége újabb fogtechnikus vizsgát feleslegesnek és a közegészségügyre károsnak tart. Helyette javasolja, hogy a Minisztérium aj a fogorvoshallgatók számának emelésével és a fogorvosi fakultás kiépítésével támogassa a fogorvosképzést : b) indítsa el a 9 év óta sürgetett fogtechnikusképzést és c) sürgősen rendezze a fogtechnikusok bérezését, d) tegye lehetővé az Eü. Minisztérium az önmagukat fogorvossá kiképezni óhajtó fogtechnikusok számára az Orvostudományi Egyetem Fogorvos karára való felvételt ■és ösztöndíj juttatását.“ Balogh Károly dr. a válasz szövegét kielégítőnek és helyesnek tartja. Kende János dr.: Ha a fogtechnikusok közül ismét vizsgázni fognak, akkor a magyar fogtechnikai ellátás csőd elé kerül, amiért felelősséget vállalni nem lehet. Ez a kérdés legérdekesebb pontja és ebben kell egységes álláspontot foglalni. Strausz Miksa dr.: főbb bejelentésnek ad hangot, melyek szerint a vizsgázott fogászoknak több fizetése van, mint a velük egykorban lévő orvosoknak. Ez onnan adódik, hogy a fogászok a segédlevél elnyerésétől kapják.-a korpótlékot, míg az orvosok a diploma megszerzésétől. Vida Béla vizsg. fogász kéri, hogy gondoskodjanak a még állás nélkül lévő S0 vizsgázott fogász elhelyezéséről. Kovács dr. válaszolva a felszólalásokra, közli, hogy a Szakcsoport állásfoglalása a fogtechnikus ügyben nem akarja elvágni a technikusok továbbképzésének lehetőségét. Sőt éppen Balogh prof. javaslatára bevették a felterjesztésbe, hogy adjanak ösztöndíjat az egyetemre beiratkozó fogtechnikusoknak. — A vizsgázott fogászok korpótlékával kapcsolatos bejelentést a Szakszervezet kifogja vizsgálni. Bizottság elfogadja a főtitkár által előterjesztett választ. 2. Kende János dr. ismerteti Csillag Imre dr.-nak „Az orvos továbbképzés és szakorvosképzés néhány időszerű kérdése“ című közleményét. A cikk általános orvosi vonatkozású és egyes szakokra nem vonatkozik. Csillag dr.-ral beszélt, aki azt kéri.
