Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

40 KEMÉNY IMRE DR—VARGA ISTVÁN DR. zásait, nyálkahártyájának mozgásait, (1. ábra). Az állkapocsgerincet borító nyálkahártya elmozdulása következtében természetesen a protézis is elmozdul alapzatáról. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor —■ amennyiben az elmozdulási amplitúdó csekély — a protézis bázisában a nyálkahártya számára elmozdulási teret biztosítunk. Ez e terület fóliázásának a rendeltetése. Ha azonban az elmoz­dulási amplitúdó jelentős, akkor már ezzel az eljárással sem biztosíthatjuk a protézis stabilitását, s ilyenkor alaplemezét meg kell keskenyítenünk. Ez ter­mészetesen a funkcióképességet nagymértékben csökkenti, sőt egyes esetek­ben elégtelenné teszi. A szájfenék klinikai anatómiája a) A szájfenék fiziológiai helyzete és felszínének morfológiai adottságai Klinikai anatómiai ismereteink szerint az állkapocsgerinc oralis felszínén a nyálkahártya lapszerinti fellazultsága oki ___________________ összefüggésbe hozható a szájfenék klinikai bonc­tani jelenségeivel. Ennek megértésére tudnunk kell, hogy fogatlan állkapocs esetében is — ha­sonlóan a fogazotthoz — a szájfenék nyálka­hártyája szájnyitáskor a sulcus alveolo-lingualis területén alig látható redőt képez és a közvet­lenül alatta fekvő nyálmirigyképletek : glan­dula sublingualis, ductus submaxillaris, glan­dula submaxillaris pars piramidalisa alig vagy egyáltalán nem tapintható (2. ábra). Ezt az állapotot tekintjük fiziológiásnak. Ilyenkor az állkapocsgerinc oralis felszínének nyálkahár­tyája rendszerint alapjával feszesen összenőtt, de iegalább is alapja felett nehezen mozdítható el. Ez az állapot protétikailag a legkedvezőbb, mert egyrészt a protézist nyugvó alapzatra építhetjük, másrészt, mert az alaplemez hatá­rát a crista mylohyoidea vonaláig, az elmoz­duló szájfenéki nyálkahártya kezdetéig terjeszt­hetjük ki. f. AftfvtHA tftOt. tiHöVAf. 2 tt. Krf*f IIHtfWt HASS» »i* . H. Рост WBHAX 5 a Huetramcus f.6íA«ft saemi # (t»AMft шлть\>Аm 2. ábra. A szájfenék tájanató­miája az első nagyörlő területén frontális metszetben. (Corning ábrája). b) A száj fenék aktív előboltosulása Az esetek jelentős számában azonban a szájfenék már mérsékelt száj­nyitáskor is elődomborodik, s ez oly mérvű lehet, hogy a hurkaszerűen elő­buggyanó szájfenéki nyálkahártya szinte eltakarja az állkapocsgerinc occlusa­lis felszínét. Az előboltosulás eme alakját a szájfenék aktív előboltosulásának nevezzük (3. ábra). Ennek tophographiailag két alakját különböztetjük meg. Az egyik, amikor az előboltosulás csak a glandula sublingualis területére kor­látozódik, a másik, amikor az előboltosulás mind a glandula sublingualis, mind a retromolaris terület szájfenéki részére kiterjed. Az állcsontgerinc nyálkahártyája mindkét esetben lapszerint fellazult, s ez a fellazultság sokszor a gerincélvonalig terjed. Minthogy az előbuggyanó rész lateralis falát a gerinc, alapjától felemelődött nyálkahártyája képezi, ez a helyzet azt is jelenti, hogy e nyálkahártya elmozdulási amplitúdója meg­é

Next

/
Oldalképek
Tartalom