Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
40 KEMÉNY IMRE DR—VARGA ISTVÁN DR. zásait, nyálkahártyájának mozgásait, (1. ábra). Az állkapocsgerincet borító nyálkahártya elmozdulása következtében természetesen a protézis is elmozdul alapzatáról. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor —■ amennyiben az elmozdulási amplitúdó csekély — a protézis bázisában a nyálkahártya számára elmozdulási teret biztosítunk. Ez e terület fóliázásának a rendeltetése. Ha azonban az elmozdulási amplitúdó jelentős, akkor már ezzel az eljárással sem biztosíthatjuk a protézis stabilitását, s ilyenkor alaplemezét meg kell keskenyítenünk. Ez természetesen a funkcióképességet nagymértékben csökkenti, sőt egyes esetekben elégtelenné teszi. A szájfenék klinikai anatómiája a) A szájfenék fiziológiai helyzete és felszínének morfológiai adottságai Klinikai anatómiai ismereteink szerint az állkapocsgerinc oralis felszínén a nyálkahártya lapszerinti fellazultsága oki ___________________ összefüggésbe hozható a szájfenék klinikai bonctani jelenségeivel. Ennek megértésére tudnunk kell, hogy fogatlan állkapocs esetében is — hasonlóan a fogazotthoz — a szájfenék nyálkahártyája szájnyitáskor a sulcus alveolo-lingualis területén alig látható redőt képez és a közvetlenül alatta fekvő nyálmirigyképletek : glandula sublingualis, ductus submaxillaris, glandula submaxillaris pars piramidalisa alig vagy egyáltalán nem tapintható (2. ábra). Ezt az állapotot tekintjük fiziológiásnak. Ilyenkor az állkapocsgerinc oralis felszínének nyálkahártyája rendszerint alapjával feszesen összenőtt, de iegalább is alapja felett nehezen mozdítható el. Ez az állapot protétikailag a legkedvezőbb, mert egyrészt a protézist nyugvó alapzatra építhetjük, másrészt, mert az alaplemez határát a crista mylohyoidea vonaláig, az elmozduló szájfenéki nyálkahártya kezdetéig terjeszthetjük ki. f. AftfvtHA tftOt. tiHöVAf. 2 tt. Krf*f IIHtfWt HASS» »i* . H. Рост WBHAX 5 a Huetramcus f.6íA«ft saemi # (t»AMft шлть\>Аm 2. ábra. A szájfenék tájanatómiája az első nagyörlő területén frontális metszetben. (Corning ábrája). b) A száj fenék aktív előboltosulása Az esetek jelentős számában azonban a szájfenék már mérsékelt szájnyitáskor is elődomborodik, s ez oly mérvű lehet, hogy a hurkaszerűen előbuggyanó szájfenéki nyálkahártya szinte eltakarja az állkapocsgerinc occlusalis felszínét. Az előboltosulás eme alakját a szájfenék aktív előboltosulásának nevezzük (3. ábra). Ennek tophographiailag két alakját különböztetjük meg. Az egyik, amikor az előboltosulás csak a glandula sublingualis területére korlátozódik, a másik, amikor az előboltosulás mind a glandula sublingualis, mind a retromolaris terület szájfenéki részére kiterjed. Az állcsontgerinc nyálkahártyája mindkét esetben lapszerint fellazult, s ez a fellazultság sokszor a gerincélvonalig terjed. Minthogy az előbuggyanó rész lateralis falát a gerinc, alapjától felemelődött nyálkahártyája képezi, ez a helyzet azt is jelenti, hogy e nyálkahártya elmozdulási amplitúdója megé
