Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
VIZSGÁLATOK GYULLADT SZÖVETEK ÉRZÉSTELENÍTÉSE KAPCSÁN 3 szaporodása következtében. A már kialakult tályogba a tű beszúrása finom, 20-as tűvel csaknem fájdalmatlan, de az oldat befecskendezése még fájdalmas, bár viszonylag kevésbbé, mint a kezdeti, serosus állapotban. Az érzékenység foka a beteg psychosomatikus állapota szerint is változik. A tű beszúrásakor és az érzéstelenítő-oldat befecskendezésekor nagy egyéni különbségeket láttunk a betegeknél. Voltak olyanok, akiket a gyulladás kifejlődésével kapcsolatos fájdalmak már annyira megviseltek, hogy gyógyszeres előkészítés nélkül meg sem kísérelhettük a tű beszúrását. A fájdalmasság nagyságát bizonyos mértékig befolyásolja a gyulladásos terület lokalizációja. A frontfogakat környező nyálkahártya ugyanis sokkal érzékenyebb mint a hátsó fogak körüli. Az érzéstelenítés fájdalmassága függ az érzéstelenítés technikájától, az alkalmazott oldat összetételétől, koncentrációjától és mennyiségétől, valamint az injekcióstű alakjától is. A technikát illetően a befecskendezés időtartamára kell különös figyelemmel lenni. Minél lassabban történik ez meg, annál kisebb feszülést okoz és ezzel, valamint a kifejlődő érzéstelenséggel párhuzamosan kisebb a fájdalmasság is. Kísérleteink szerint gyulladásos szövetekbe a 2 ccm érzéstelenítőoldat befecskendezési ideje kb. egy percet kíván. Az érzéstelenítő oldat összetételére nézve azt figyelhettük meg, hogy a gyulladásos szövet érzéstelensége kifejezetten az érszűkítő oldat okozta vértelénséggel függ össze. A vasoneuralis innervatio felfüggesztésére (adrenalin, hypophysis kivonat, corbasil) fokozottabb mértékben van szükségünk, hogy a kívánt érzéstelenséget elérjük. Ezt mutatja az is, hogy olyan 4%-os novokain oldattal, amely érszűkítőt nem tartalmazott, tökéletes anaesthesiát elérni nem tudtunk. Míg az infiltratios érzéstelenítéshez legalább 4—6 ccm befecskendezésre volt szükség, addig a vezetéses — lingularis — érzéstelenítéshez 4 ccm 4%-os oldat elég volt. Követelmények az injekciós tűvel szemben A gyulladt szövet érzéstelenítésével kapcsolatban talán legelhanyagoltabb a tű kérdése. Ez inkább érdekes, de nem véletlen. Nem véletlen azért, mert az orvosok általában a műszert, így a tűt is műszaki és nem orvosi problémának tekintették. Ezért tudományosan nem is foglalkoztak vele eleget. A célszerűség és használhatóság tekintetében exaktabb vizsgálatot orvosok rendszerint nem végeztek és így pontos utasítást sem tudtak adni a tű elkészítésére, hegyének csiszolására, vagy éppen karbantartására nézve.* A tű beszúrása mikrotraumát okoz. Ez a tű vastagságától, hegyének csiszoltságától, tompaságától vagy éppen elhajlásától függ. A sérülés mértéke szerint okozunk fájdalmat és szövetroncsolást. Nagyítóval nézve némelykor az új tű hegyét is tompának találtuk, míg a többször használtat csaknem mindig. Ezenkívül a tű végének csiszolati felülete legtöbbször érdes, egyenetlen. Ezt tudva nem csodálkozhatunk azon, hogy a többször használt tűvel szövettanilag pontosan kimutatható roncsolást okozunk, amely különösen a gyulladásos szövetben, intenzív fájdalmat és lassabban gyógyuló sebet okoz. * Jelen közleményünk lezárása után értesültünk Hübner Béla dr. ezirányú, (F. Sz., 1953.) vizsgálatairól.
