Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
34 FODOR IMRE DR. vagy neuralgiák társulnak, miután ezek, a periapicalis tályognak szokványos vagy csupán szokatlan symptomái. Nem megszokott jelenség-e az, hogy pneumonia vagy influenzás bronchitisszel kapcsolatban derékfájás, izületi fájdalmak, főfájás lépnek fel. E felsorolt kórképek, nem gócinfectiók, hanem az acut mandula körüli tályognak, fogtályogoknak tünetei és a kórképet primaer tonsillitis vagy peritonsillitis, illetve apicalis fogtályog diagnosisa illeti meg. Gyógyításuk tüneteiknek gyógyulását eredményezi. Tehát ismétlem : a gócinfectio fogalma csak azon esetekre volna fenntartható, amelyekben valamilyen lappangó infectio másodlagos betegséget okoz és tart fenn. A „gócinfectio“ fogalmától elválasztanám a „távoli tünetek“ (Fernsymptomen) fogalmát. A symptomák kiváltó okát egyszerűen ,,góc“-nak nevezném a „gócinfectio“ fogalmával szemben. „Góc“ alatt valamely elsődlegesen megbetegedett szervet kell értenünk. A „távoli tünet“ pedig akkor okoz különös nehézséget, ha ez az elsődlegesen megbetegedett szervet jellemző tünetcsoport háttérbe szorul s a távoli testrészekben jelentkező tünetek kerülnek előtérbe. Hogy a fogalmazásban van a nehézség, azt avval is bizonyítottnak látom, hogy a kórboncnokok a gócinfectio fogalmával nem tudnak megbirkózni és nem tudtak bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy létezik-e egyáltalában gócinfectio vagy nem. A kórboncnokok megfelelően „inkább statikus szemléletüknek“ általában a gócinfectio tana ellen foglaltak állást. Nézetem szerint a fogalmak tisztázatlansága volt az oka annak is, hogy sok klinikus is elveti a gócinfectio conceptióját. Ez a kérdés szinte divatszerűen hullámzott, hol hatalmas túlzásokban jelentkezett, hol pedig teljes negatiós álláspontok is érvényesülnek vele szemben. Nézetem szerint pedig a conceptio nagy jelentőségű, mert a pathologiás történések megvilágításában meghaladja a szervekben való rövidlátó gondolkodást és a szervezet reactioképességének és a benne lezajló folyamatok kinetikus szemléletét adja. A gócinfectio fogalma így a bakteriális infectiótól elválaszthatatlan. A második betegségek pathomechanismusa élesen rávilágít arra a viszonyra, amely a gócinfectio és a második betegségek között van és főleg arra a szerepre, amelyet a gócinfectio ezen betegségek fenntartásában játszhatik. E fejtegetések szerint tehát kétirányú megkülönböztetést teszek : 1. Beszélek gocinfectióról, amely ténylegesen bakteriális infectio. A bakteriális infectio által kiváltott immunitásos jelenségek második betegséghez •vezetnek. A persistáló, baktériumokat tartalmazó góc az immunitásos jelenségek fenntartásával állandósítja a kórfolyamatot és megakadályozza a gyógyulást. 2. Beszélek távoli symptomákról, amelyekben egyes megbetegedett szervek — így a fogak is — különböző mechanismusok szerint tünetek vagy tünetcsoportok kiváltásában vesznek részt. Maguk a gócok pedig különböző szervek határozott betegségei. így a távoli tünetek ennek a megbetegedett szervnek tünetei és a szervek meggyógyításával szükségszerűen a tünetek is meggyógyulnak, illetve eltűnnek. Ilyen távoli tünetek lehetnek pl. : fogtályog által fenntartott vegetatív dystoniák, myalgiák, idegfájdalmak, főfájás stb. E tüneteket kiváltó betegségek, ha úgy tetszik gócok, székhelyei lehetnek a tonsillák, •az orrgarat üreg- és egyéb szervei, a bronchusok, a tüdők, az epeutak, a prostata, a női genitaliák stb. Ha most e két felsorolt és szétválasztott fogalomnak a gócinfectiónak és a gócnak, valamint az általuk fenntartott második betegségnek, illetve távoli tüneteknek szerepét akarom megvilágítani, akkor ezt csak a második betegség
