Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS 59 KÖNYVISMERTETÉS Balogh Károly dr. : Fogászat. E könyv kiadását az Egészségügyi Miniszter rendelte el. Egészségügyi kiadó, Budapest, 1952. 212 oldalon 253 ábrával. Nem egészen hat esztendőn belül most jelent meg Balogh professzor harmadik tankönyve a fogászat tárgyköréből. E tény nemcsak az ő alkotóképességének és professzori kötelességtudásának bizonyítéka, hanem jellemzője a mai lüktető szellemi életnek, a tudomány nagy tempójú haladásának és az általánosnak mondható tanulási vágynak. Ez utóbbiakat semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Balogh első tankönyve megjelenéséig igen rosszul megírt, még 1930-ban kiadott egyetlen tankönyv állt a fogászatot tanulni akarók rendelkezésére. Ez a tény kultúrtörténet is. Balogh most napvilágot látott munkája átdolgozott és bővített kiadása a múlt évben megjelent, nagyon népszerűvé lett és néhány hónap alatt elfogyott »Fogászat« című tankönyvének. Minthogy az utóbbit megjelenésekor e lap hasábjain már részletesen ismertettük és kritikailag értékeltük, jelen ismertetésünk főleg az új és az átdolgozott fejezetek tárgyalására és bírálására szorítkozik. Balogh új tankönyve sűrűbb szedésben 192 oldalról 212 oldalra, képanyaga 209 ábráról 253 ábrára emelkedett. Ezenkívül 12 színes kép a szájbetegségeket érzékelteti. A szöveg és képanyag tehát kb. 25%-kal emelkedett. Ezek az adatok, valamint az. hogy a név- és tárgymutató az előző könyvben szereplő 750 címszó helyett 1500 címszavat ölel fel, mutatja az átdolgozás terjedelmét és az új fejezetekben szereplő adatok nagy számát. A könyvben két új fejezet szerepel. Az egyik : »A fogak összehasonlító anatómiája.« A másik : »A fogászati lelet felhasználása a személyazonosság meghatározásakor.« Mindkettőt hézagpótlónak tekinthetjük. Az előbbiben az emlősök fogainak fejlődését, a mai fogazat kialakulását, a fogak rögzítettségének különböző módjait, a fogváltást, az állkapocsízület bonctani alakulásának okait — amelyek a táplálék minőségének és a rágási forma függvényei — tárgyalja. Erre a fejezetre jellemző, hogy minden mondata lexikonszerű tömörségben tudományos ismeretet, fogalmat közöl, stílusa azonban ■színes, élvezetes. Ezt egyébként az egész könyvre, jellemzőnek tartjuk. . A könyv másik új fejezete : »A fogászati lelet felhasználása a személyazonosság meghatározásakor.« Ebben a szerző igen tömören közli azokat a fogászati ismereteket, amelyek a személyazonosság megállapításakor számításba jöhetnek. Az a meggyőződésünk, hogy az ittközölteket elsősorban a törvényszéki orvosnak kell tudnia, azonban előnyös, ha ezeket a gyakorló fogorvos is ismeri. A tankönyv átdolgozott és lényegesen bővült fejezetei a következők : 1. A fogazat biológiai időszakai. 2. A fogszuvasodás. 3. A fogeredetű gyulladások. 4. A parodontosis. 5. A szájnyálkahártya-betegségek. 6. A daganatok. Bár valamennyi fejezet megérdemelné a méltatást, helyszűke miatt csak az első kettőről emlékezhetünk meg. »A fogazat biológiai időszakai« című fejezetben a szerző tulajdonképpen az emberi fogazat sorsát írja le fejlődésének ébrényi szakától a fogváltás periódusán keresztül egészen az öregkori elváltozásokig. A leglényegesebb átdolgozáson a »Fogszú« fejezete ment keresztül. Talán ezt és a »Fogeltávolítás« fejezeteit tekintjük a könyv legjobban megírt fejezeteinek, bár ezt a meghatározást a könyv valamennyi része megérdemli. A fogszúról írt és átdolgozott fejezet a szuvasodás kóroktanának és biokémiájának tárgyalásával bővült. E két utóbbit a szerző önálló fejezetekben tárgyalja. Az átdolgozott részekben a szovjet szerzők munkásságát, a pavlovi szemléletet és a nervizmus elméletét — a könyv szűk keretei adta lehetőségekhez képest — ismerteti. Végül felhívjuk a könyvet tanulmányozók figyelmét a »Vénygyfíjtemény« című fejezetre. Ebben a fogorvosi kezeléskor használatos gyógyszerek jól áttekinthető csoportosításban (pl. fájdalomcsillapítók, vérkeringésre ható szerek stb.) szerepelnek. A nagyszámú recipe is bizonyítja, hogy a kíméletes és sikeres fogorvosi gyógyítótevékenység egyik feltétele a helyes gyógyszerrendelés. Egy tankönyvnek célja — amint a szerző előszavában írja —, hogy »a tanítás alapjául szolgáló ismereteket könnyen, érthetően és röviden összefoglalva tegye elsajátíthatóvá, lehetőleg a tárgynak a megkedveltetésével«. Az a meggyőződésünk, hogy a könyv ezen túlmenően a szakorvosok igényeit is kielégíti, akik e könyvből ismereteiket felfrissíteni és új ismeretek megtanulásával — amire e könyv nagy lehetőséget nyújt — szakmai tudásukat gyarapítani akarják. Ezért e könyv elolvasását a gyakorló fogorvosok részére is melegen ajánljuk. A nagyon értékes könyv szép és ízléses kiállítása az Egészségügyi Kiadó munkáját dicséri. Kemény Imre dr-
