Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
1 eo KÖNYVLSMERT ETEK Kovács György dr. : A káriesz etiologiáia, megelőzése és gyógyítása. (A Fogászati Továbbképző Intézet Könyvtára, 1. sz.) Eü. Kiadó, Bpest, 1952. 50 old. Ára (fűzve) 5 Ft. A Fogászati Továbbképző Intézet rendeltetésének megfelelően gondoskodni kíván arról, hogy a fogászattal mellékesen foglalkozó orvos, de a tanulmányait már régebben befejezett és azóta munkában álló, ennél fogva a klinikumtól és kutatástól elszakadt fogorvos szakmánk egyes terüleletein az újabb lényeges eredményekről és alapvető kérdésekről rövid, könnyen áttekinthető formában tájékozódhassék. Természetesnek tűnik, hogy első témaként a fogszuvasodással foglalkozó tanulmány jelenik meg, mert hiszen ennek kezelése képezi a fogorvos mindennapos munkájának legtekintélyesebb részét. Ez a körülmény, valamint a füzet olcsósága, minél fogva feltehető, hogy minden fogorvos és fogászattal foglalkozó orvos, valamint fogász kezébe kerül, indokolja, hogy terjedelmén túlmenő részletességgel foglalkozzunk Kovács György művével. Szerencsés választás volt a téma megírását Kovács Györgyre bízni, aki kellő nyelvtudással, alapos szakirodalmi felkészültséggel, jó kritikai érzékkel s egyben kitűnő írói készséggel rendelkezik. Csak ilyen tulajdonságok birtokában lehet a füzet címében felvetett komplexust 50 oldal terjedelemben a goromba vázlaton túlmenően tárgyalni, ami szerzőnek sikerült. Helyenként mondanivalóinak részletesebb kifejtése így is kívánatos lett volna. Kovács Györgyöt különösen orosz nyelvtudása tette alkalmassá arra, hogy a haladó szovjet tudomány iránytmutató kutatásait és eredményeit — melyeknek többségét a magyar fogorvosi kar éppen az ő fordításaiból ismerhette meg — áttekinthető formában foglalja össze. A szovjet eredmények, a szovjet sztomatológia.i kutatás szemléletének ismertetése a legnagyobb erénye Kovács György művének, amely szakmánk területén először mutatja meg sok erről esett szó után a maga valóságában, hogy mit kell a tudomány pártosságán értenünk : a tudomány minden eredményének érdem szerinti megbecsülését, kiemelve a haladó szovjet tudomány nagyjelentőségű eredményeit és szemléletét. A füzet első felét szerző a kóroktan, kórtan és megelőzés kérdéseinek szenteli. Előadása érdekes, leköti az olvasó figyelmét. Egyes megállapításaival referens nem ért egyet; így pl. a zománc posztulált vitalitását ugyan ő is feltételezi, de bizonyítottnak nem látja, a zománcban látni vélt ultrakapillárisok létezésében kételkedik, de abban is, hogy a szuvasodás kórfolyamata alapvetően a pulpában kezdődnék. Nem osztja szerző szkepszisét az aszeptikus körülmények között végrehajtott káriesz-kísérleteket illetően, melyeknek eredményei már ez év elején ismertek voltak (de nem egyértelműen interpretálandók). Az ivóvíz művi fluorozását illetően nyilván a helyszűke miatt a valóságnak meg nem felelő adatok csúsztak be a szövegbe. Teljesen egyetért Kovács György azon megállapításával, hogy a káriesz patogenetikailag nem egységes kórfolyamat, azaz többféle káriesz van, melyek bár egységes kezelést, de különféle profilaxist igényelnek. Ezek a fejezetek egyébként a szuvasodás kérdéskomplexumának vitás, sokszor igen problematikus oldalait tárgyalják, minek folytán a nézetek teljes egyezése eleve nem várható. Ami a kezelés rövid vázlatát illeti, referens hiányolja, hogy a preventív exlenzió kifejezés nem fordul elő a szövegben, pedig Black szerző által is mai érvényűnek elismert tanaiban ez a punctum saliens. Ebből fakad azután az a hiányosság, hogy szerző nem fejti ki a preventív extenzió mellőzendőségét oly esetekben, mikor az üreget a szájüreg (vegyi) behatásaival szemben kevésbbé ellenálló anyaggal tömjük mint maga a zománc (frontfogak szilikátcementtel tömött III. és V. o. üregei !). A dublírozott amalgámtömés leírt elkészítési módja lényegesen eltér a más helyen tanított és eredményesen használt módszertől. Igen megszívlelendő szerző álláspontja az üregelőkészítéscéljából végzett helyi érzéstelenítést illetően. Hiányolható a gyémánt preparáló műszerek meg nem említése, melyek a fúrókkal szemben mind takarékosság, mind fájdalomkiváltás szempontjából előnybe helyezendők. A használatos idegen szavak többé-kevésbbé következetesen keresztülvitt magyaros írása bizonyos kapcsolatokban meglepő, indokoltsága vitatható. Mindenképpen indokolatlan azonban egyazon szó egyik felének latin, másik felének magyar írása (pl. postdigeszcionális, dysmineralizáció), valamint receptben közhasznúvá vált idegen szó magyar írása (éter sulfur). A kevésbbé figyelmes olvasót ezek az apró szépséghibák épp oly kevéssé zavarják, mint a címlapon a címből az »etiologiája« szó után hiányzó vessző és a második o-ról hiányzó ékezet. Néhány zavaró sajtóhiba gondosabb korrektúrával elkerülhető lett volna (Petrova 40931 gyermeket vizsgált meg !). Referens az elöljárójában említett szempontok miatt helyesnek vélte azt, hogy Kovács Gye gy művének fellelhető hiányosságait in extenso megmutassa. Nyilván a füzet céljával és a tárgyalt anyag jellegével függ össze, hogy az irodalmi utalások teljesen hiányoznak. Szerintem helytelenül. Remélhetőleg a további továbbképző füzetekben ezen a hiányon segíteni fognak. Téves képzetet idézhet elő a felsorolt apróbb hiányosságok ilyen részletes tárgyalása. Kovács György ezek ellenére is igen értékes munkát végzett. A füzetet sikerültnek tartom nemcsak szakmapolitikai, hanem szaktudományos szempontból is. Olcsó ára lehetővé teszi, hogy minden fogászattal foglalkozó gyógyító megszerezze. Öntudatos orvosaink tanulnivágyása biztosítékot nyújt az irányban, hogy a kinyomott 2050 példány rövidesen elfogy ; a majdan megírandó második kiadásban a felsorolt hibák kiküszöbölhetők lesznek. Külön megdicsérendőnek tartom szerzőnek minden tudományos nagyképűségtől mentes, sok helyen üde, magyaros stílusát. Öröm Kovács György mondanivalóit olvasni, mert ezzel a munkájával megmutatta, hogy tudományos munkát közérthető nyelven is lehet írni. Adler Péter dr.
