Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
58 E. M. MOROZOVA A fail яг. metszés rendszerint elegendő volt a sp. ptm.-ban levő gennygóc széles feltárására. Példaként két kortörténetet ismertetünk : 1. B. 36 éves férfibeteg, szájzárral és nyelési fájdalmakkal jelentkezett. Klinikai diagnózis: a sp. ptm. phlegmoneja. XII. 19-én heves fájdalmak léptek fel 8 | fogában ; még ugyanaznap ambulans rendelésen érzéstelenítéssel eltávolították fogát. A következő nap az állkapocsszöglet tájékán duzzanat mutatkozott, száját nehezen tudta nyitni. A beteget odahaza párakötésekkel kezelték, azonban a gyuUadásos jelenségek fokozódtak és XII. 26-án kórházba utalták. Vizsgálatánál a belső szervek részéről kóros eltérést nem észleltünk, hőmérséklete 37,6 fok volt. Arcának jobb fele ödémás, a jobb állkapocsszöglet alatt tömött fájdalmas duzzanat, amely felett a bőr színe nem változott meg és a bőr elmozdítható. Száját 0,2 cm-re tudja csak nyitni. A szájüreget megvizsgálni a szájzár miatt nem sikerült. Vérvizsgálat: leukocyta : 18,000, eosinophyl: 0, vörösvérsejtsüllyedés: óránként 40 mm. A vizeletben fehérje nyomokban. A betegnek belsőleg streptocidet rendeltünk és az állkapocsszöglet tájára rövidhullámú besugárzást. XII. 28-ára állapota valamennyit javult; száját már 0,5 cm-re tudta kinyitni. A szájüregben a plica pterygomandibularis és a lágyszájpadlás nyálkahártyája hyperaemiás és diffusan infiltrált. Az állkapocsszöglet alatt tömött fájdalmas infiltratum, fellágyulásos gócok nélkül. XII. 29-én hirtelen rosszabbodás állott be : hőmérséklete 38,2, a szájzár teljes. A sp. ptm. külső metszéssel való feltárását határoztuk el. Ivalakú metszést ejtettünk az állkapocs alatti tájékon az állkapocsszöglettől előrefelé. A bőr és a bőralatti kötőszövet átmetszése után az izmokat tompán szétválasztottuk a csontig. Az állkapocs felhágó ágának belső oldalán ujjal megnyitottuk a tályogot ; ichorosus szagú híg genny ürült. A sebet dréneztiik. Gramicidines kötést helyeztünk fel. Minden 3 órában 25.000 egység penicillin-injectiót rendeltünk el. A következő nap általános állapota kielégítő,' a nyelés kevésbbé fájdalmas, száját 0,5 cm-re tudja nyitni. A sebből eves szagú váladék ürül bőségesen. Hőmérséklete 37,6—36,4°. Á továbbiakban a seb teljesen begyógyult, a szájnyitás szabad. A vér vizsgálata: leukocyta: 7.000, eosinophyl 2% : vörösvérSettSüllyedés egy óra alatt 9 mm. Vizeletben eltérés nincs. I. 11-én a beteget kibocsátottuk. 2. V. 39 éves nőbeteg, IV. 24-én jött a poliklinikára, a szájnyitás fájdalmas voltára panaszkodott. IV. 11. óta érzi magát betegnek, akkor a szuvas б| fogában érzett heves fájdalmakat és a szájnyitás kezdett nehézzé válni. Fogfájása egy nap alatt megszűnt, azonban jobboldalt az állkapocs széle alatt fájdalmas duzzanat támadt. A beteg általános állapota kielégítő, hőmérséklete'37,5. A jobboldali állkapocsszöglet tájékán fájdalmas tömött duzzanat. Száját 0,5 cm-re tudja nyitni. A jobboldali felhágó ág mentén a nyálkahártya hyperaemiás, a plica pterygomandibularis tájékán hengeralakú kidomborodás. A szájtornác alsó részének átmeneti redője szabad, a 5 | és 6 | szuvas, kopogtatásra érzékeny. A jobboldali sp. ptm. tályogját állapítottuk meg és azt a plica pterygomandibularis mentén vezetett metszéssel meg Í3 nyitottuk. IV. 29-én az állkapocsszöglet tájékán jelentéktelen duzzanat, száját szabadon tudja nyitni; a bemetszési sebet sarjadzás borítja. A sp. ptm. tályogjainál éppúgy mint más egyéb gennyes folyamatoknál is, a gyógyítás fő módja a sebészi beavatkozás. A sebészi beavatkozás mellett kiterjedten alkalmaztunk általános erősítő és antiseptikus gyógyszereket, valamint melegítési eljárásokat (rövidhullám, sollux). Septicus állapotoknál kiterjedten használtuk a penicillin-injectiót a szokásos adagokban. Összefoglalás 1. A sp. ptm.-nak tájanatomiai közelsége a parapharyngealis, a retro- és submandibularis tájékhoz, valamint a koponya agyüregéhez alapot szolgáltat arra. hogy a sp. ptm. íertőzöttsége esetén a gyulladásos folyamat tovaterjedésétől tartsunk. 2. A sp. ptm. tályogjait el kell különíteni a parapharyngealis és a peritonsillaris térség gennyes folyamataitól, továbbá a nyelvalatti tájék mandibula és nyelv közötti résének tályogjaitól. 3. A sp. ptm. tályogjainak kifejlődésében a fő aetiologiai tényező az alsó többgyökerű fogak megbetegedésének tovaterjedése. Az esetek túlnyomó többségében a gennyes gyulladásos folyamat az alsó bölcseségfogakból indul ki. 4. A gennyes gyulladás fő gyógymódja a sebészi beavatkozás, antisepticus és általános erősítő gyógyszerek alkalmazásával együtt. 6. A sp. ptm.-ban keletkező gennyes gyulladásos folyamatok az állkapocskörüli phlegmonék egyik válfaját képezik. Fordította : Sárkány Tibor dr.
