Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
A SPATIUM PTERYGOMANDIBULARE GYULLADÁSOS FOLYAMATAI 57 3. Tömött fájdalmas infiltratum az állkapocsszöglet alatt, a szájüregben észlelhető kifejezett klinikai képpel együtt. Fájdalom beszéd és étkezés közben, erős nyálfolyás, a lágyszájpad és a mandulakörüli szövetek ödémája a fentebb felsorolt fő tünetek nélkül nem szolgáltathat alapot a sp. ptm. tályogjának diagnosztizálására. Differenciáldiagnosztikai szempontból a klinikai kép mellett nagy jelentőséggel bír az aetiologiai tényező is. A sp. ptm. tályogjainak fő gyógymódja a gennygóc feltárása és helyes drainezése. A bemetszést a szájban vagy pedig kívülről végezzük. Mi főkép a szájonbelüli metszést alkalmaztuk. 68 műtéti beavatkozás közül 51-ben a gennygócot szájonbelüli metszéssel nyitottuk meg. A szájonbelüli feltárás technikája nem nehéz. A tályog megnyitásánál tájékoztató pontul szolgál a plica pterygomandibularis területén mutatkozó hengeralakú kiboltosulás. Kifejezett szájzár a garatívek és a lágyszájpadlás ödémája esetén lehetséges, hogy jól kivehető hengeralakú kiboltosulás nincs is. Ilyen esetekben csupán a szájüreg egész hátsó és oldalsó falának diffus beszűrődését észlelhetjük. A bemetszést 2—2,5 cm hosszúságban alulról felfelé végezzük, a molarisok rágófelszínének magasságából kiindulva. A szikét egyenletesen nyomjuk be a lágyrészekbe és oldalra nem hagyjuk kitérni. A szike iránya olyan legyen, mint mandibularis injectiónál a tűé, azaz az állkapocs felhágó ágának csontja felé haladjon. Legjobb kicsiny, hegyesvégű (szemészeti) szikét használni. Bemetszés előtt a nyálkahártyát 5%-os cocain-oldattal ecseteljük be. A nyálkahártya átvágása után a metszésbe szondát vagy hajlított ollót vezetünk be és a lágyrészeket tompán választjuk szét, a csontig. Alkalmas erre a célra vékony behajlított végű fogorvosi csipesz is. Rendszerint amint a műszer eléri a csontot, megjelenik a genny. Erek vagy idegek megsértésétől a leírt módszernél nem kell tartani. Az art. lingualis jóval mélyebben és hátrább fekszik a bemetszésnél, a canalis mandibularisba betérő ér és idegnyaláb magasabban fekszik és az állkapocs felhágó ágának csontkiemelkedése takarja. Hogy az üregből a gennyet kiürítsük, a metszésbe kesztyűből kivágott vékony gumicsíkot vezetünk. A továbbiakban a betegnek híg káliumhypermanganatos szájöblögetést. rendelünk el, továbbá szóda-oldat, inhalatiót és száraz meleget az állkapocsszöglet tájékára. Az antibioticumoknak a sebészeti klinikai gyakorlatba való bevezetése óta a szájüreg és seb toalett céljára gramicidin vizes oldatát kezdtük alkalmazni. A sp. ptm. gennygócainak feltárására külső metszést alkalmaztunk : a) nagyfokú szájzár esetén, midőn a szájat csak 2—3 mm-re lehetett kinyitni és a bemetszést a plica pterygomandibularis mentén technikailag nem lehetett keresztülvinni. b) ha a gennvgóc a plica pterygomandibularis mentén végzett bemetszésen át nem ürült ki kielégítően, azaz azokban az esetekben, midőn a szájonbelüli bemetszés nem volt eredményes. A külső bemetszést kb. 6 cm hosszúságban az állkapocsszöglet tájékán végeztük chloraethyl bódításban vagy infiltratiós anaesthesia mellett. Főkép helyi érzéstelenítést használtunk, mivel a narkózis a szájzár, a nehéz légzés és nyelés miatt korántsem veszélytelen. Az enyhén ívalakú metszést az állkapocs felhágó ága hátsó széle mentén kezdtük, a metszés az állkapocsszögletnél előre hajlott és a rágóizom (masseter) elülső széléig terjedt az állkapocs szélétől 1,5—2 cm-re haladva. A bőrt. a bőralatti kötőszövetet és a fasciát átmetszettük ; a m. pterygoideus internus hátsó széle és az állkapocs belső felszíne között tompán ujjal hatoltunk be. A sebbe gumicsíkot vezettünk és hyper - toniás sóoldattal átitatott nedves kötést helyeztünk rá ; az utóbbi időben erre a célra gramicidin vizes oldatát alkalmaztuk.
