Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
L 1 L 56 E. M. MOROZOVA A sp. ptm. sajátságos tájanatomiai helyzete következtében a benne fellépő gyulladásos folyamatoknak egész sor különleges tulajdonsága van. A sp. ptm.-ban fellépő tályogok légzés- és beszédzavart okoznak és a táplálékfelvételt is akadályozzák. Az elülső garat ívek nyálkahártyájának és nyálkahártyaalatti kötőszövetének gyulladásos ödémája a garat szűküléséhez vezet és nehézzé teszi a nyelést. A lágyszáj - pad nagyfokú ödémája és a garat oldalsó fala kötőszövetének gyulladásos* reakciója légzészavart okoz. A gyulladásos folyamat gyorsan ráterjed a m. pteryg. internusra, aminek következtében szájzár lép fel. így tehát a betegek panaszai a nyelés, a rágás és a légzés zavaraira vonatkoznak. Ritkábban panaszkodnak a betegek főfájásról, általános gyengeségről és egyéb zavarokról. A sp. ptm. gyulladásos folyamatai hevenyen folynak le, körülírt tályogok vagy phlegmonek képében, magas láz kíséretében. A beteg általános állapota súlyos. A pulsus szapora, percenként 100—110. A vérben leukocytosis lép fel, az eosinophylek eltűnnek. A vörösvérsejtsüllyedés óránkénti 50 mm-ig fokozódik. A vizeletben fehérjenyomok mutathatók ki. Az arc bőre sápadt, a fej kényszertartásban van, bőséges nyálfolyás észlelhető. A feltett kérdésekre a betegek nehezen tudnak felelni és nem mindig érthetően. A szájnyitás megnehezített, az ételek lenyelése, még ha hígak is, fájdalmas. Az állkapocsszöglet alatt gyakran tömött fájdalmas infiltratum tapintható, mely ráterjed néha az állkapocs alatti és mögötti tájra'is. A bőr normális színű és alapja felett elmozgatható. Néha a sp. ptm. tályogja nem okoz semmiféle külső tünetet. Ezekben az esetekben csak megnagyobbodott és fájdalmas nyirokcsomókat tapinthatunk az állkapocsszöglet alatt és az egész klinikai kép kevésbbé kifejezett. A szájüreg vizsgálatánál az állkapocs felhágó ágának megfelelően a nyálkahártya hyperaemiáját és ödémáját figyelhetjük meg ; a plica pterygomandibularis a vizenyósség folytán elsimul, elveszti kontúrjait, néha hengeralakú kidomborodás mutatkozik rajta. A beteg oldalon a lágyszájpad és az elülső garatív szintén résztvesz a folyamatban, azonban a. gyulladásos jelenségek itt kevésbbé kifejezettek, mint az alsó állkapocs felhágó ága területén. A betegség kimenetele a diagnózis helyes megállapítása és műtéti beavatkozás esetén kedvező. Halálos kimenetelű eset nálunk nem fordult elő. A sp. ptm.-ban lezajló gyulladásos folyamattal 72 beteget észleltünk. 17 évnél fiatalabb volt 4, 20 és 30 év között 35. 31 és 40 év között 26 és 40 évnél idősebb volt 7 beteg. A felsoroltak közül 41 férfi és 31 nő volt. A sp. ptm.-ban a gyulladásos folyamat általában az alsó többgyökerű fogak megbetegedése következtében lépett fel. Hetvenkét általunk megfigyelt beteg közül 53-nál a gyulladásos folyamat kifejlődése az alsó bölcseségfogak betegségével állott összefüggésben. Az antisepsis szabályainak elhanyagolása mandibularis érzéstelenítés végzésénél szintén oka lehet a gyulladásos folyamat kifejlődésének. így 7 betegnél mandibularis anaesthesia után képződött tályog a sp. ptm.-ban. A sp. ptm.-ra lokalizált gyulladásos folyamatokat el kell különíteni a garatkörüli, a peritonsillaris térségben, az állkapocs mögötti tájékon és a nyelvalatti tájék állkapocs és nyelvközti résében lezajló gyulladásos folyamatoktól. A sp. ptm.-ban lezajló gyulladásos folyamatok megkülönböztető tünetei a következők : 1. Hyperaemia, ödéma és infiltratio a plica pterygomandibularis területén ; az elülső garatívre és a lágyszájpadlásra szintén ráterjed a gyulladásos folyamat, de itt a tünetek kevésbbé kifejezettek. 2. Erősen kifejezett szájzár, a mandibula és nyelv közötti barázda és a szájtornác alsó részének gyulladásos tünetei nélkül.
