Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
A GYÖKÉRCSÜCS KÖRÜLI FOLYAMATOK RÖNTGEN-DIAGNOSZTIKÁJA 57 regeneratív tényezőkkel kapcsolatos kérdésekben alapvető jelentősége van a klinikai képnek. Ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani, csak egyidejű röntgenvizsgálat segítségével. A csontos elemek pusztulásának és képződésének folyamatai időben mindig elmaradnak a gyulladásos alapfolyamattól. Ezért a csonfolyamatok röntgenológiailag latens periódusáról beszélünk, midőn a gyulladásnak kifejezett klinikai tünetei vannak, de a gyulladás területének röntgenképén normális csonstrukturát látunk. A latens periodus elég soká tarthat : pl. heveny csontvelőgyulladásban 10—Iá napig. Épígy a krónikus gyulladásos folyamatok fellángolásánál és megnyugvásánál röntgenológiailag még soká nem lehet a patológiás gócban lezajló elváltozásokat észlelni. így tehát a patológiai folyamat dinamikájának megállapításánál alapvetőnek a betegség klinikai tüneteit tekintjük. Csak a hosszabb vagy rövidebb időközben készített sorozatos felvételek teszik lehetővé, hogy a gyulladásos folyamat fejlődésének röntgenológiai meghatározásáról beszéljünk, akkor is csak abban az esetben, ha az megfelel a megbetegedés klinikai képének. Ha a különböző időszakokban készített röntgenogrammok összehasonlításakor a patológiás üreg megkisebbedését vagy a diffúz parodontitisz esetében a gyulladásos terület megkisebbedését és a patológiás folyamat területén a csontszövet tömörülését látjuk, akkor a regeneráció stádiumáról lehet beszélni. Fordítva, ha a csontszövet átlátszósága növekszik, a kóros góc kiterjedése a folyamat növekedéséről tanúskodik. Tehát a gyökércsúcs körüli folyamatok röntgenvizsgálata nem ad lehetőséget olyan pontos kórbonctani diagnózisok felállítására, mint amilyenekre Waindruch törekedett az ő osztályozásában. A gyökércsúcs körüli folyamatok általunk ajánlott röntgenológiai jellemzése ezek röntgenmorfológiai elemzéséből indul ki. A röntgenológiában elfogadott általános törvényekre van alapítva és a sztomatológiai röntgenvizsgálat diagnosztikus lehetőségeinek figyelembevételével van felépítve. Teljesen világos, hogy a diagnózist a klinikai ésröntgenológiai adatok együttes tanulmányozása alapján kell felállítani. A diagnózis pontossága nemcsak ezen adatok helyes értékelésétől függ, hanem ezeknek helyes összehasonlításától is. LAPSZEMLE F. D r i а к : Beitrag zum phylogenetischen Alter der Zahnkaries. (Adalék a íogszú phylogenetikus karához.) Wiener Klin. Wochensehr. Jg. 62, 1950. Nr. 5. Asatag koponyákon végzett fogszúkutatások szerint a praehistorikus embernek a paleolithkorban még nem volt szuvas foga. Az első szuvasodás a csiszolt kőkorszakban jelenik meg és a kariesz számemelkedése bizonyos párhuzamot mutat a civilizáció szintjével. E szempontok alapján vizsgálatot végzett a bécsi Antropologiai Intézet 87 bushman koponyáján. A koponyákat Pöch bécsi orvos és antropologus gyűjtötte össze és feljegyzései szerint olyan bushmanok koponyái, akik nomád életmódot folytató vadászok és állattenyésztők voltak. A 87 koponya közül 83 szúmentes fogazatú, az átvizsgált 1683 fog közül csak 22 volt szuvas (1-3%). A feljegyzések szerint a 4 szuvas fogazatú bushman érintkezésbe került magasabb kultúrával. Driak a bushmanok jó fogazatát avval is magyarázza, hogy a fáradságos, nehéz életmódjuk selectiót eredményez. Azok a bushmanok, akiknek az életmódja alig különbözik a kőkor emberétől, ugyanolyan jó fogazatúak is. Viszont a civilizációval valóérintkezés kiváltja a szuvasodást. D r i а к vizsgálatának eredményében bizonyítékát látja annak a felfogásnak, hogy a táplálkozás, mint praedisponáló tényező, a fogszú kóroktanában fontos szerepet játszik. (Huszár György dr.)
