Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

58 KÉRDÉS—FELELET »KÉRDÉS-FELELET« 86. Az injekciós tű betörése Az injekciós tű betörése mindig súlyos szövőd­mény, ha az a lágyrészekben eltűnt és eltávolí­tását csak kellő gyakorlattal rendelkező száj­sebész végezheti. A műtét a komoly műtétek körébe tartozik. A tűbetörés megelőzésére tart­suk szem előtt az alábbi szabályokat: 1. Legyen a páciens feje és állkapcsa szilár­dan rögzítve. (A fogorvosi szék két pofája közé feküdjék a páciens tarkója. Ezért is jó az alsó vezetéses érzéstelenítéskor a Szokolóczy-iéle, műfogás.) 2. A pácienst nyugtassuk meg és világosítsuk fel az esetleges fájdalomról. (Az ideg eltalálása­kor sokszor máshol érez fájdalmat a páciens, mint ahol az injekciót kapta, ezt akarja hirtelen velünk közölni s ezért törik be a tű. (Simon Béla) 3. Legyen fecskendőnk jól záró, de könnyen járó. (A szoruló dugattyú a tűbetörés egyik oka.) 4. A tű legyen inkább vastag, mint vékony,, de okvetlenül korroziómentes. (Blum 1928-as közlése szerint 96 betört tű közül 93 volt vékony és csupán 3 vastag.) Bichlmayr 1939- ben megjelent könyvében a vékony tű mellett tör lándzsát, mert »a vastag gally törik, a vékony hajlik«. A kérdést dialektikusán nézve kétségtelen, hogy a VA2 nem rozsdásodó tűk megjelenése új fejezetet jelentett az injekciós technikában. 5. A páciens izmai ne kerüljenek görcsös feszülésbe. (Elsősorban ne fájjon, mert a fáj­dalom váltja ki a görcsös izomösszehúzódást. Jó a Philipp-féle lélegeztetési módszer, amikor is több mély belégzés után, belégzés közben szúrunk.) 6. Minél rövidebb ideig vagyunk tűvel a száj­ban, annál kevesebb alkalmunk van a tű betö­résére. (Nem szabad az injekciót túl gyorsan adnunk, de a túl hosszadalmas eljárásnak is megvan a veszélye.) 7. A tű legyen mindig 1 cm-rel hosszabb, mint amilyen mélyre beszúrunk. 8. Legyen mindig anatómiai csipesz kéznél. A tű többnyire a manubriumnál törik el s ilyen­kor 1 cm kiáll. Ha a páciens nyugodtan marad, a tű a kéznél levő csipesszel eltávolítható. A páciensnek sem száját becsukni, sem öblíteni nem szabad, mert a tű eltűnik a lágyrészekben. 9. Szigorúan ragaszkodjunk az injekció pon­tos anatómiai helyéhez és a szabályos szúrási irányhoz. 10. Ne alkalmazzuk a szájban a megszívást, mert jelenleg használatos fecskendőink ennek biztos végrehajtására nem alkalmasak, de a tű­­betörésre gyakran ez ad okot.l?[ 11. Korróziót szenvedett, vagy különösen lángba (láng fölé) tartott tűt nem szabad hasz­nálnunk. 12. Feszülő nyelv és orca esetén az asszisz­tencia lapoc-eltartással biztosítsa és védje a tűt. 13. Alkalmazzuk a tű kipróbálására az ampulla-müfogást. Felszívás után az ampullával a még benne levő tűt jobbra-balra mozgatjuk, hogy így annak hajlítási szilárdságát nagyobb mértékben vegyük igénybe, mint arra a beszú­ráskor szükség lehet — ahogyan azt Radanovits Gyula dr. ajánlja. 14. A tű legyen hegyes, mert így kisebb a valószínűség annak eltűrésére, ezért tanuljuk meg annak házi élesítését. 15. Akármennyire helyes a takarékosság, egy tűt nem szabad túlsoká használni. Minden tű használatakor állapítsuk meg, hogy az hány kifőzést bírhat el s a használati idő lejártakor selejtezzük ki. 87. Takarékos módszer a fogak üregeinek ideiglenes elzárására. A fogak kavitásainak ideiglenes elzárására ezévi nagygyűlésünkkel kapcsolatosan rendezett »Ötletnapok«-on Pór László dr. a következő új módszert ajánlotta : Fletscher helyett jó minőségű rózsagipszet cinkoxiddal vagy más közömbös porral egyenlő arányban (»ana partes«) veszünk és azt kellő mennyiségű vízzel üveglapon sűrűre keverjük, így gyorsan keményedő és a fog színétől elütő záróanyagot nyerünk, mely nem tartal­maz kolloidot, tehát nem baktérium-táptalaj. Az ily módon előállított záróanyag az eddig használatos tömőanyagok tört részébe kerül s megtakarítja a Fletscherek külföldről behozott — aránylag drága — gumiarabikum kötő­anyagát. 88. Fecskendők megjelölése. Gyakran előfordul, hogy a szétszedett álla­potban kifőzött injekciós fecskendők alkat­részei' összecserélődnek. Ez felesleges időveszteséget okoz s a fecsken­dőnek is hátrányára válhatik. Bruszt Pál dr. (Baja) azt ajánlja, hogy a fecskendőt "és a dugattyút egyforma jelekkel lássuk el, ezáltal az összerakás megkönnyeb­­bedik. Alkalmasak erre a római számjegyek, melyeket vulkarbo-koronggal könnyen rácsiszol­hatunk. (Lásd rajz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom