Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
54 R. SZ. MECHANYIK KÜLFÖLDI CIKK A leningrádi orvosi szlomatológiai inthet terápiás sztomatológiai tanszékiről, A gyökércsúcs körüli folyamatok röntgen-diagnosztikájának kérdéséhez Irta : R Sz, Mechanyik docens. A moszkvai Sztomatológia 195]. évi 1. számából, A fogszakorvosok nagy figyelmet szentelnek a gyökércsúcs körüli terület megbetegedései röntgen-diagnosztikájának, amit teljesen megokoltnak lehet tekinteni. Ezeknek a betegségeknek rendkívüli gyakorisága és a klinikai képnek bizonyos esetekben nem tisztázott volta rákényszeríti az orvost, hogy a röntgenvizsgálathoz forduljon, ami lehetővé teszi a betegség jellegének meghatározását és irányt mutat a további kezeléshez. Azonban a gyökércsúcs körüli folyamatok diagnosztikájának kérdésében nem egységes a stómatológusok véleménye. Ugv látjuk, hogy itt az ideje megbeszélni a gyökércsúcs körüli folyamatok röntgenképének egységes kiértékelését, mert a jelenlegi helyzet megakadályozza a termékeny tudományos munkát és a gyógykezelés helyes elhatározását. Ismeretes, hogy a röntgenológiai vizsgálati módszernek is megvannak a határai és következéskép nem járnak el helyesen azok a szerzők, akik a röntgenkép alapján akarják eldönteni a patológiai folyamattal kapcsolatos összes kérdéseket. A csont betegségek röntgendiagnosztikája a csontszövet kóros elváltozásai árnyékképének sajátosságaiból indul ki. Ezek az árnyékképek rendkívül különbözőek, azonban nem mindig fejezik ki pontosan a kóros folyamat jellegét. Az állcsontokban a gyulladásos jelenségeket igen gyakran kíséri a csontos elemek pusztulása. A csontszövet tömörülése — a »sclerosis« még hosszú ideig tartó folyamatokban is ritkán fordul elő. Ugyanezt lehet megfigyelni a gyökércsúcs körüli folyamatok tanulmányozásakor is. így a röntgenológus következtetését rendszerint a gyulladás területén létrejövő csontszövetpusztulás képére alapítja. A gyökércsúcskörüli területen — mint ismeretes — az esetek túlnyomó többségében gócos elváltozásokat találunk. Proliferativ jellegű gyulladásos folyamatok következtében csontüregek képződnek. A csontüreg körül a felvételeken a csont nem mutat elváltozást. A proliferativ gyulladás gócaiban mélyreható elváltozások egész sora jöhet létre, amelyek a folyamat jellegét erősen megváltoztatják. Ezeknek az elváltozásoknak következtében a granuloma átalakulhat cisztává, tályoggá stb. Felmerül a kérdés, hogy az elvégzett röntgenvizsgálat alapján beszélhetünk-e a gyulladásos góc ilyen elváltozásairól. Egyes szerzők arra törekszenek, hogv a röntgenkép alapján kórbonctani diagnózist állítsanak fel. így pl. Waindruch a röntgenkép alapján a következő gyökércsúcskörüli folyamatokat különbözteti meg : 1. sarjadzásos parodontitis, 2. granuloma, 3. fibrózus parodontitis, 4. gyökércsúcskörüli tályog, 5. körülírt gyökércsúcskörüli tályog, 6. gennyes parodontitis kimenetelekép létrejövő regeneratív folyamat. Ennek az osztályozásnak alapját a szerző a következőkben találja meg : a periapikalis térben mutatkozó kóros gócokat fel lehet ismerni morfológiai jelek alapján, amelyek a röntgenképen a gócok kontúrjainak jellegéből és árnyékuk intenzitásából állapíthatók meg.
