Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
az Állcsont,sírültek ellátásának vezető elvei 4S Kis eleven-erejű lövedék egyszerű állcsonttörést okoz, míg a nagy eleven-erejű felrobban a csont ellenállása következtében, s magát a csontot is darabokra töri. л 5. A behatóerő hatására létrejött törés. A behatóerő nagysága tehát az a fix pont, mely a sérülés formájánál számításba jöhet, míg a behatás irányára a sérülésből visszakövetkeztetni alig lehet; maga a sérült sem tud erről felvilágosítást adni, mert legtöbbször kisebb-nagyobbfokú agyrázkódással jár az állcsonttörés (különöskép áll ez a közlekedési balesetekre). Ugyanaz a sérülés létrejöhet különböző irányú erő behatására, mint azt a felső állcsont supraalveolaris töréseinél látjuk, vagy midőn az állcsúcsot ért ütés eltöri helyben az alsó állcsontot, és eltöri az izületi nyúlványt, sőt azokat kiluxálja helyükből; másko viszont az állcsúcsot érő trauma egyszerű lágyrész haematomát, vagy periosteális beszűrődést idéz elő. Gyakorlati szempontból az állcsontokat ért trauma hatására létrejött sérüléseket, töréseket két főcsoportba oszthatjuk : 1. Dento-alveolaris törések, 2 . Maxillo-facialis törések. Dento-alveolaris törések alatt értjük a fogakon és processus alveola,rison keletkezett töréseket, míg az állcsontok többi részén keletkezetteket együttesen foglaljuk össze ezzel a kifejezéssel: az arckoponya törései (maxillo-facialis törések). Az arckoponya sérülései három tényezőből tevődnek össze: a lágyrészek, a csontok és a fogak sérülései. Ha az arckoponyát megnézzük úgy azt látjuk, hogy három vízszintes vonallal, három egyforma részre osztható : frontalis részre : arcus supraorbitalis felett (koponyasérülések), nasalis részre : arcus infraorbitalis alatt (felső állcsonttörések), mentalis részre : arcus dentalis inferior alatt (alsó állcsonttörések). 6. A felső állcsont törései. Ezek szerint a felső állcsont törései tulajdonképpen az arckoponya középső harmadának törései (middle third injuries). Ha a, felső állcsonttöréseket vizsgáljuk, úgy azt találjuk, hogy azok vagy frontalis vagy oldalirányú behatásra jönnek létre. A frontalis erőbehatás esetén: a) mérsékelt erőbehatásra : orrcsonttörés, b) erős erőbehatásra : orrcsont környékének törése, supra alveolaris törés, infra orbitalis törés, c) igen nagy erő behatására keletkeznek a Le Fort törések. A Le Fort törések : az I., II. és III., az arckoponya teljes haránttörései, melyek közül а III. a szemüregen megy keresztül, а II. a szemüreg alatt, az I. az orrnyílás alatt húzódik, mindig kikerülve az os zygomatikum bázisát. E típusok ilyen keletkezését experimentumok igazolták ; a gyakorlatban legnagyobbrészt csak az I. típussal találkozunk, amit supra alveolaris totalis törésnek nevezhetünk, szemben azzal az alakkal, midőn csak féloldali a törés : fractura supra alveolaris partialis. A felső állcsonttörések rendszerint nem totálisak ; s frontalis erőbehatásra a Le Fort I.-en kívül a ferdevonalú infraorbitalis típus keletkezik, mely a canalis infraorbitalis gyenge pontjain húzódik keresztül. (Ez azután együtt jár a n. infraorbitalis bénulásával). Oldalirány behatásra az arcus, esetleg az oss. zygomaticum törései jönnek létre, ilyenkor a letört csontrészt a behatóerő benyomja. 4*
