Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-06-01 / 6. szám

A FOGSZUVASODÁS ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLON

173

•NtMtvolyy fl

• Orosmr йг*

Sirjtn 4

•Len^.lN

. »Ki R

•Vorocnor! Ц.Лр

1. ábra. A Dunántúl anthropologiai lelőhelyei. A nagybetűs nevek a múzeumi gyűjtemények helyét jelzik. A helységnevek utáni rövidítések magyarázata: N = neolithkori, R - rómaikori, A = avarkori, H = honfoglaláskori, Ar = árpádkori, U = újkori.

A vizsgálat módszere és az eredmények kiértékelése

A múzeumi gyűjteményekben a koponyák fogazatán hosszú hegyes szonda és excavator segítségével az esetleges szuvasodást felkutattuk, figyelemmel az approximalis szuvasodásokra. A postmortalis szuvasodást utánzó elváltozások (Eider (38), Périer (102),), felismerésére és elkülönítésére különös gondot fordítottunk. Az elváltozások feljegyzésére sokszorosított vizsgálólapokat használtunk. A szuvasodás, annak helye, az in vivo elvesztett, a postmortalisan veszendőbe ment fogak, hiányzó állcsontrészek bejelölésére a fogazatséma szolgált. Ugyancsak itt jeleztük a radixokat is. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az eddigi vizsgálók — Lukomszkij (78) kivételével — elhanyagolták a gyökerek számának megállapítását. Néhány szerző (Lenhossék (75), Dietrich (31), Bruszt (24),) a bölcseségfogakat figyelmen kívül hagyja. A mi anyagunkban 1961 meglevő és 580 megállapíthatóan életben elvesztett bölcseségfog szerepel. Ilyen nagyszámú adat mellőzése eredményeink pontosságát jobban befolyásolta volna, mint az áttörési rendellenességek adta hibaforrás.

A vizsgálólapon szereplő többi adatot: a foglekopás (abrasio) fokát, a csontos fogágy állapotát, a foramen mentale helyzetét aláhúzással, pontozással jelöltük be. Mindezek kiértékelését a carieskérdéstől különválasztottuk.