Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
A FOGSZUVASODÁS ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLON 171 Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról A fogszuvasodás elterjedése a Dunántúlon az újabb kőkortól az újkorig* Irta : Huszár György dr. és Schranz Dénes dr. A csont és a fog kóros elváltozása a csontvázakon az utókor számára megmarad, s igy a történelemelőtti és történelmi korok állcsontmaradványaít vizsgálva képet alkothatunk az akkori ember fogazatának állapotáról. A fogszúkutatás számára már az is értékes, ha egy korszakból származó, nagyobb számú állcsont kerül vizsgálatra. Messzebbmenő következtetés és tanulság levonására már alkalmasabb, ha egy földrajzi egységen belül, különböző korszakokból származó koponyákon történik a vizsgálat. A caries számszerű változását párhuzamba hozhatjuk a földterület ismert, változó tényezőivel, mint amilyen pl. a népesség összetétele, a táplálkozás és az életviszonyok, a szociális és a kulturális viszonyok alakulása. Ha e tényezők valamelyikének megváltozását a cariesszámban is változás követi, akkor mérlegelnünk kell, hogy összefüggésről vagy véletlenről van-e szó. Ez a módszere a koponyákon végezhető carieskutatásnak. A módszer korántsincsen még kiaknázva, mert az eddigi kutatók főleg a táplálékoknak a fogakra való közvetlen hatását vizsgálták. A cariesaetiologia jelenlegi állása szerint azonban a táplálék minőségén kívül sok más faktort is tekintetbe kell vennünk. Számos olyan »praedisponaló tényezője« van a szuvasodásnak, amelynek jelenlétét, illetőleg hiányát a múltban a történelmi miliő ismerete segítségével tisztázhatjuk. Ez számos segédtudomány, elsősorban a régészet, valamint a társadalomtudomány és a művelődéstörténet segítségével végezhető el. A múltba visszatekintés lehetővé teszi esetleges újabb praedisponaló tényezők felvetését is azon az alapon, hogy figyelmünk a cariesszám alakulásával párhuzamosan kutatja az egyéb változó tényezőket is. A múlt század második felében feltárt palaeoanthropologiai maradványok között aránylag nagyobb számban voltak állcsontok. A maradványok tüzetes vizsgálata — sokszor fogorvos bevonásával — ráirányította a figyelmet arra, hogy a történelemelőtti időben a fogszuvasodás sokkal ritkább volt, mint a későbbi időkben és napjainkban. Az első fogorvosi vizsgálatot 1870-ben Mummery (94) végezte. Több londoni gyűjteményben levő neolith-, bronz-, vas-, rómaikorbeli és régi angolszász koponyát vizsgált át. Á cariesgyakoriság változása és az élelmezési viszonyok között kereste az összefüggést. Mummery a kiásott koponyákon végezhető oarieskutatás lehetőségének gondolatát felismerte, de nem megfelelő vizsgálati módszere miatt kiaknázni nem tudta. Eredményeit évtizedeken keresztül idézte az irodalom. Hasonló tárgykörből közlemény csak jóval későbben jelent meg. Elliot Smith (121) (1910) felsőegyiptomi, praedynasticus időkből származó múmiák fogazatát ismertette. Schwerz (117) (1916) hosszú közleményben foglalkozik az V.—X. századbeli alemannok fogazatán található elváltozásokkal. Szuvasodás, kopás, fogkő a három fő szempontja. A vizsgálati anyagról keveset, a koponyák számáról, a postmortalis foghiányokról pedig semmit sem közöl. Statisztikáját foganként közli Árkövy caries lokalizációs felosztása szerint. Sokkal jelentősebb Lenhossék M. (75) »Die Zahnkaries einst und jetzt« című közleménye (1919). Erről elfogultság nélkül meg kell állapítanunk, hogy szerzője alapját vetette meg a kiásott koponyákon végezhető rendszeres fogszúkutatásnak, amikor egy nagyobb földterületen az őskortól a" legújabb korig vizsgálta a cariesgyakoriságot. Anyagát a budapesti Anthropologiai Intézet gyüjteménytárában levő római, népvándorlás-, árpádkorabeli és egy XVIII.—XIX. századbeli temető csontanyaga, továbbá néhány bronzkori koponya szolgáltatta. Nem von le a közlemény kezdeményező és további munkára ösztönző jellegéből az, hogy módszerének és így eredményeinek helyessége vitatható. • Lenhossék vizsgálataira hivatkozik Lukomszkij (78) is, aki 1929-ben a moszkvai Anthropologiai Intézet ezer IX.—XII. századból származó koponyáján végzett fogszúkutatást. De hivatkoznak * Készült a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Lezárva 1951. december 31-én. 12* 21
