Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
150 I. F. ROMACSEVA 4 betegnek carcinomája (egy az állkapocsalatti mirigyben’ három a fültőmirigyben), 3 betegnek az állalatti területen dermoid cystáj'a és egy betegnek a íültőmirigy tájékán neuroíibromatosisa volt. A nyálmirigyek kontrasztos röntgenográfiás képének tanulmányozásakor a mirigy telődésének hiányát lehet észlelni. Ennek a telődési hiánynak az elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy meghatározzuk az újképlet topográfiáját, és a körülvevő kivezetőcsövek állapotát, az újképlet jellegét. A klinikán a vegyes daganatok voltak a leggyakoribbak éspedig a nyálmirigyek összes újképleteinek 80—90%-ában fordultak elő. Megjegyzendő, hogy a íültőmirigy betegszik meg a leggyakrabban. A daganat a mirigy bármely részében kifejlődhet. Az újképlet centrális elhelyezkedése esetén röntgenen a mirigy telődésének hiánya látható, melyre rávetülnek a daganatot körülvevő kivezetőcsövek és mirigylebenyek. Ha az újképlet a mirigy perifériás részében helyezkedik el, a telődés hiánya élesen látható. Ha a daganat nagyra nőtt, akkor eltolódik az egész mirigy, félrenyomódnak l/а. ábra. Nyiltirányú röntgenogram vázlata: A kontrasztanyag befecskendezése után látható, hogy a daganat az állkapocs felhágó szárán helyezkedik el és kifelé szorítja a mirigyszövetet, mely mintegy befödi a felületét. A mirigy kivezetőcsövei mind egyenletesen fel vannak töltve jodolipollal és éles kontúrúak. 1/b. ábra. Ugyanannak a betegnek frontális sugárirányú röntgenogramja vázlatosan : A mirigy hátsó és álsó részében telődési hiány. A kivezetőcsövek élőre és felfelé vannak nyomva. a kivezetőcsövek és megváltozik lefutásuk iránya. Meg kell jegyeznünk, hogy a kisebb daganatok (kb. 2 cm átmérőig) nem okoznak nagy változást a mirigy normális röntgenképén. Ilven esetekben csak a lebenvek kisebb diszlokációja figyelhető meg. A daganat és a mellette levő mirigyrészek kölcsönös viszonyát tanulmányozva, F. E. Cimbál megjegyzi, hogy a daganat szomszédságában a kivezető csövek és a mirigy szerkezete nem tér el lényegesen a normálistól. Azonban mikroszkopos vizsgálatkor a normális lebenvek mellett találhatunk olyanokat, amelyek legnagyobbrészt atipusos elemekből állanak. Amint már rámutattunk, a vegyes daganatok iniiltratív növekedési hajlamuk miatt félig rosszindulatúakká válhatnak. Ebben az esetben a mirigyszövet kifejezett elváltozásokat szenved. A rosszindulatú daganatok, amint ismeretes, növekedésük által minden szövetet elroncsolhatnak, nem csupán a nyálmirigyet, hanem az izmokat, a csontokat és más szöveteket is. A kontrasztos röntgenográfia módszerével tanulmányozva a nyálmirigy és a daganat egymáshoz való viszonyát, a kölcsönhatásból néhány törvényszerűséget sikerült megállapítani. így a mirigy egyik vagy másik részében fejlődő eltokolt, jóindulatú daganat félrenyomja a szöveteket anélkül, hogy azok struktúráját megváltoztatná. Ilyenkor röntgenképen a telődési hiányt a daganat fejlődésének helyén találjuk, a kisebb és nagyobb kivezetőcsövek a daganat felszínén helyezkednek el és szabályos szerkezetűek (éles, egyenes kontúrok, folyamatos elágazódás kisebb kivezetőcsövekre).
