Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-05-01 / 5. szám

ELCSONTOSODOTT LIGAMENTUM STYLOHYOIDEUM SPONTÁN TÖRÉSE 147

tattuk (15), hogy a P és Ca oldódása nem egyenlegesen és azonosan változik. Jelen kísérleteink kiegészítéseként tehát a Ca oldódásának követése is szükséges.

Eddigi eredményeinket azért tartottuk közlendőknek, hogy rámutassunk in vivo végzett kísérletek lehetőségére.

Összefoglalás

Helyi F-kezelés a fogak ellenállását in vivo is növeli savak általi dekalcinálással szemben, mint ez kutyán a P oldódásának követése során megállapítható volt.

Vályi Nagy Tibor és Adler Péter tanároknak munkám során nyújtott támogatásukért ez úton is köszönetét mondok.

Irodalom

1. Adler P. : Über die Beziehungen zwischen Zahnkaries und Fluoriden. Leipzig, Joh. Ambr. Barth, 1950 (itt részletes irodalom !). — 2. Adler, P. : J. dent. Res. 1951. — 3. Palmer HOverstreet S. & Sacks M. : J. dent. Res. 30 : 75, 1951. — 4. U. e. : u. o. 30: 189, 1951. — 5. U. e. : u. o. 30 : 195, 1951. — 6. Schlegel H. : Zahnärztl. Praxis 2 : No. 5, 11, 1951. — 7. Csőbán G. & Sárkány I. : Z. Stomat. 45 : 262, 1948. — 8. Csobán G. : Z. Stomat. 46 : 220, 1949. — 9. Adler P. Straub J. : Experientia 6 : 24, 1950. — 10. Adler P„ Straub J. & Popovics M.: J. dent. Res. 24 : 549„ 1950. — 11. Berggren H. & Hedström H. : J. dent. Res. 30 : 169, 1951. — 12. Gerould Ch. H. : J. dent. Res. 24 : 233, 1945. — 13. Syrrist A. : Ódont. Tidskr. 57 : 395, 1949. — 14. Rae J. J. & Clegg C. T.: J. dent. Res. 24 : 235, 1945. — 15. Adler P. & Csobán G. : Fogorv. Szemle. 47 : 327, 1948.

Elcsontosodott ligamentum stylohyoideum spontán törésének esete

Irta : Sebestyén Árpád dr.

Egy esetről számolok be, amely nem annyira gyakorlati jelentőségénél, mint inkább ritkaságánál, sőt talán egyedülvalóságánál fogva tarthat számot a közlésre. Az eset tanulságos példája annak, hogy a gyakorlatunkban a betegek olyan panaszaival találkozhatunk, amelyeknek okát csak legszorgosabb kutatással és türelemmel tudjuk felderíteni.

Dr. S. L., 39 éves férfibeteg 1951. XI. 10-én jelentkezett rendelésemen a 8-a caries profundájának ellátása végett. A oavitásnak vezetéses érzéstelenítés alatt történt feltárása közben a pulpa exponálódott, mire a fogat, a beteg kívánságára — a fogbelet amputatiós eljárással devitalizálva — szabályosan megtömtem. A kezelést követően kb. 10 napig a beteg jelentékeny fájdalmakról panaszkodott. Ezek a fájdalmak főleg a retromandibularis tájékon mutatkoztak és a fül felé sugároztak ki. Kisfokú szájzára is volt. A fog kopogtatására egészen csekély érzékenység mutatkozott. A röntgenfelvétel a fog körül semmi elváltozást nem mutatott. A fájdalmakat — tekintve a trismust és a retromandibularis tér érzékenységét — az injectiós beszúrás nyomán keletkezett haematomának tulajdonítottam. Kb. 10 nap alatt a panaszok fokozatosan megszűntek. A beteg 1951. XII. 31-én jelentkezett újból a 8 fájdalmával. Vizsgálatkor a 8 kopogtatásra igen érzékenynek mutatkozott és kisfokú mozgása volt. A retromandibularis terület teljesen szabad és fájdalmatlan. Extractiót ajánlottam, ami vezetéses érzéstelenítésben simán, minden complicatio nélkül azonnal megtörtént. Az extractio után semmi kellemetlenség (utófájdalom, szájzár) nem jelentkezett. 1952. I. 9-én a beteg újból felkeresett és előadta, hogy egy nappal előbb, étkezés közben, a bal állkapcsa tájékáról reccsenést hallott, amely olyan hangos volt, hogy felesége is meghallotta és azt hitte, hogy férje állkapcsa eltörött. Fájdalmat szinte semmit nem érzett, illetve az teljesen jelentéktelen volt. Vizsgálatkor az extractiós sebet a nyolcnapos extraetiónak megfelelően találtam. Fájdalma nem volt és a mandibulán rendellenes elmozdulás nem volt kiváltható. A retromandibularis tájék betapintáskor