Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
A FUNKCIÓS HARAPÁSMÉLYSÉG QUANTITATIV INDEXE 143 menyeket a 3. táblázat mutatja. 49 esetben a granuloma antigénnél együtt tonsillaantigent is adtam : a vizsgálatok eredményét a 4. táblázat mutatja. Fenti vizsgálatok tehát azt mutatják, hogy az »A« gócra-specifikus diagnosztikum. Amint látjuk, a focal-infectiós jelenségek az orvostudomány minden ágába belenyúlnak. Irodalom Bottyán I.: Fogorvosi Szemle 43, 277, 1950. — Bélák : Rheumatologia, 1941. — Hattyasi : Fogorvosi Szemle, 1944: 45, 46, 47. Zeitschr. Stomat. 36, 189, 1938. -— Colombo G. ; Dtsch. Zähnärztl. Zschr. 5, 537 (1950). — Fudella S. G. : Zähnärztl. Praxis 1 : 10, 1950. — Le.zovic J. : Ceskosl. Stomat. 48, 94, 1950. — Klees L. : Zeitsehr. Stomat. 40, 365, 1942. — Koslecka Fr. : Ceskosl. Stomat. 44, 421, 1946. — Mestan K. : Ceskosl. Stomat. 50, 94, 1950. — Proell F. : Dentale Herdinfection Drezden u. Leipzig Th. Steinkopff 1947. — Bajka E. : Klinische Wschr. 2. 2238. 1923. — Weiland P. : Neu Med. Welt. 1, 17, 1950.-—Wolff M.: Deutsch. Zähnärztl. Zschr. 4, 1474, 1949. Közlemény a Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról A funkciós harapásmélység quantitativ indexe Irta : Gergely Lajos dr. egyetemi adjunktus. A harapásmélység funkciós vizsgálata közben kiderült (Gergely), hogy a vizsgált egyének jobb és bal oldala között mérhető eltérés mutatkozik, azaz a metszőfogak élreharapásakor a két oldal között vertikális asymmetria található, mely mérhető milliméternyi eltérésekben nyilvánul meg. Vizsgálati anyagunk statisztikai értékelése során felmerült annak szüksége, hogy a harapásmélység szerint a vizsgáltakat ne tetszőlegesen elhatárolt csoportokba osszuk (mint eleinte tettük), hanem lehetőleg egy számértékkel fejezzük ki az egyénre jellegzetesnek talált harapásmélységet. Az egyének összesítése által hasonlóan egy számmal kellene megadni valamely populációs csoport (pl. azonos korú és nemű személyek ; teljes fogsorú és hiányzó fogsorú személyek) funkciós harapásmélyéségének jellemzőjét. Erre a célra klinikai tapasztalataink birtokában a két oldalon mért különböző harapásmélység-érték összegét véljük a legalkalmasabbnak. Ezt az összeget nevezzük a funkciós harapásmélység quantitativ indexének. Csoportok indexét az összes mért értékek összeadása s a nyert összegnek a vizsgáltak számával történő osztása révén nyerjük. Meg kellett vizsgálni, hogy a tetszőlegesen kiválasztott csoportok így nyert indexe között talált esetleges különbség hogyan értékelhető. Ezen célból először 1084 hiánytalan alsó fogsorú 11—22 éves személyből képeztünk egy közös csoportot s ezek indexét hasonlítottuk össze 443 hiányos alsó fogsorú azonos korú szeipély indexével. Előzetes vizsgálataink szerint (Gergely) az alsó 6 egy vagy kétoldali hiánya nagyobb funkciós harapásmélység-értékkel jár együtt. Ezen két csoport összehasonlító statisztikai értékelése az alábbi táblázatban összefoglalt adatokat mutatja : 1. táblázat. Csoport Vizsgáltak száma Quantitativ index Standard deviáció S. D. Négyzetes eltérés 3obs Kritikus aránymutató C. R. Teljes alsó fogsorú .................. 1084 3,34 ±0,083 2,75 Egy vagy két alsó 6 hiánya .............. 443 • 4,16 ±0,16 2,42 5,54
