Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
138 TÓTH KÁROLY DR. szélességén 3—4 cm széles nagy intenzitású, egynemű, éles, enyhén domború szélű árnyék helyezkedik el, ú. n. kisérő árnyék alakjában. Bizonyos, hogy e szakasz árnyékoítságát e képlet okozza, amely a hátsó mediastinumban helyet foglaló tumor vagy gyulladásos folyamatként fogandó fel. Ebben az esetben tehát előrehaladt, generalizált daganatos folyamatról van szó. Ez idő szerint nem állapítható meg, hogy a szájüregi folyamat primär, vagy áttéti jellegű. Régebbi szerzők még lehetségesnek tartják, hogy egyszerű trauma is okozhat féktelen szövetburj ánzást, mai felfogásunk szerint az extractio mint aethiologiai jön számításba, de periostitist tist utánzó állcsontrák oka lehet a téves diagnosisnak. (2—3) Az így elvégzett extractio veszélye nem csupán abban van, hogy a beteg hosszabb időre megnyugszik s a teljes kivizsgálás elodázódik, hanem csir szóródás folytán a betegség gyorsabb ütemben haladhat előre. (4) Ezért gyanús esetekben, mikor a kórkép nem tisztázott, a benne rejlő veszedelmek miatt, a foghúzás a diagnosis tisztázásáig mellőzendő. A daganat kiindulási pontja, terjedése, az idegek nyomása és destruálása a tünetekben változó képet mutathat. Első esetünkben a fájdalom volt a domináló tünet. Ha a rák terjedési iránya maga a csont, perineuralis infiltráció következtében különösen kezdetben, gyakran jelentkeznek neuralgia-szerű, megmagyarázhatatlan, homlokra, fülbe kisugárzó fájdalmak, melyeket később paraestesiak, anaestesiak követhetnek. (6) Második esetünkben fájdalom alig van, az oedema és beszűrődés dominál. Ha a tumor a sinus maxillaris felé terjed, igen hosszú időn át fájdalommentes lehet s a kezdeti szakban még a röntgenfelvétel sem ad minden esetben felvilágosítást a megindult folyamatról. (2) A fogak mozgékonnyá is válhatnak, de e nélkül is gyakran a fogó áldozatául esnek. Ha kifejezett tumor nélkül a fogak mozgékonnyá válnak, az ember chronikus osteomyelitisre gondolhat. (7) Állcsont és antrum rák okozta oedema gyakran mutat hasonlóságot tályogokhoz, periostitishez, osteomyelitishez. (4) így a fogorvos ezt a daganatot bemetszi, a fogat kihúzza s a rák felismerése hosszú időre, esetleg hónapokra eltolódik. Jóllehet a klinikai megjelenése az ilyen rákoknak nem jellegzetes, a téves diagnosis elkerülhető, ha rák lehetőségét eszünkben tartjuk. (3) Az is bizonyos azonban, hogy ezekben az esetekben a periostitis sem jellegzetes. Nincs állandó, tompa, sokszor lüktető fájdalom, az arc nem tüzes, nincs láz, az általános közérzet jó, de maga a fog kopogtatásra érzékeny lehet s mozoghat is, az áthajlás azonban nyomásra nem, vagy alig érzékeny. Tapintható nyirokcsomó duzzanat az első esetben egyáltalán nem volt. A második esetben a nyakon, baloldalon a sternocleidomastoideus elülső szélén egy nyirokmirigy volt tapintható. Acut gyulladásokat mindig csekélyebb vagy nagyobb mértékben fájdalmas nyirokmirigy duzzanatok kísérnek. A rákos környéki mirigy duzzanat fájdalmatlan, amíg másodlagos gyulladás nem lép fel. Felső állcsont rosszindulatú daganatainál azonban a nyirokmirigy duzzanat igen gyakran csak az utolsó, inoperabilis stádiumban jelentkezik. tényező nem , osteomyeli-2. kép. 3. eset. S. J. 62 éves férfi. A gingiva fehér lepedőkkel fedett, a nívóból kiemelkedő egyenetlen, göbös felszínű, tömött tapintatú; a két felső kismetsző helyén a szájüregbe lógó, kékes-vörös színű, fájdalmatlan, tömött tapintatú, nem vérző terimenagyobbodás. (Sarcoma fusocellulare.) (3. eset.)
