Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
FELSŐ ÁLLCSONTI ROSSZINDULATÚ DAGANATOK KORAI FELISMERÉSE 139 A szájüregi rák fontosságára mutat rá két legutóbb megjelent szovjet irodalmi adat. Savickij (5) szerint a Szovjetunióban az összes rákféleségek 8,9%-a szájüregi rák és csupán az emlő 10,1%, a bőr 11,8%, a gyomor és nyombél 24%, és a méh 25%, rákja előzi meg. Még élesebben ugrik ki Epstein (8) adata, aki szerint Kazachsztánban és Kirgiziában 10%—21%, míg Leningrádban csupán 3% a szájüregi rák. Ez utóbbi adat szerint az általános statisztikák értéke jelentősen csökken, mert igen fontos részleteket fedhet el. A rákellenes küzdelemben egyes területek fontossága kiemelkedik, másoké csökken. Régebbi irodalmi adatok a téves diagnosisok számát 30—50%-ra teszik. Martin (3) legújabb közlése szerint a szájüregi rákok felismerésénél a tévedés 56%, és az első orvosi vizsgálattól a megfelelő kezelésig 7 hónap telik el. Az adatokból nem derül ki, hogy a téves diagnosist mi okozta, de a legtöbb leközölt maxilla, sinus maxillaris és mandibula ráknál néhány foghúzás a kezdő beavatkozás. A szájüregi rák korai felismerésében a gyakorló orvosra, de különösen a fogorvosra igen fontos és felelősségteljes feladat hárul. Ö az akit a beteg először keres fel. Martin szerint (3) 597 betegből 207 (28%) keresett fel először fogorvost. De egyben a fogorvos az, akinek az állandóan terjedő szociális betegellátás folytán, az általános népi betegellátás keretében, módjában áll a hozzájáró, látszólag egészséges egyéneket átszűrni és állandó megfigyelés alatt tartani, esetleges rendellenességeket idejekorán észrevenni. A korai felismerés eseteiben a megfelelő kezelésig eltelt idő 3 hét (3). Az 56%-os téves diagnosisoknál a megfelelő kezelésig eltelt 7 hónapos átlagidő igen jelentős veszteség a beteg élete szempontjából. Kívánatos lenne, ha hazai viszonylatban is tovább fokoznánk az onkológiai továbbképzés és szűrés ütemét. Irodalom 1. A. Kantorovitz : Klinische Zahnheilkunde. Verlag von H. Meusser-Berlin (262. old.) 1924. — 2. К. Partseb, : Handbuch der Zahnheilkunde. Verlag von J. F. Bergman. 1927. München. I. kötet. — 3. H. Martin: Mouth cancer and the Dentist. Monograph for The Practicing. Dentist 1949. -— 4. H. Martin : Beitrag zur Diagnose des Karzinoms in der Mundhöhle. Zeitschrift f. Stom. 31 : 736. (1933). — 6. A. J. Savickij : A rákellenes küzdelem a Szovjetunióban. »Szovjet Orvostudományi Beszámoló«. 11. sz. (I960.) — 6. Wildermuth : Cancer with Dental Symptoms. J. A. D. A. 38S. (1961.) — 7. H. Pichler, It. Träumer: Mund und Kieferchirurgie (297/0—393. о.). Urban undSchwarzenberger (Wien) 1948. II. — 8. А. A. Epstein : A rák megelőzése, fejlődésének kilátásai. »Szovjet Orvostudományi Beszámoló« 11. sz. (1950.) Szombathelyi Megyei Kórház Stomatologiai rendelésének közleménye. Bottyán antigen gyakorlati alkalmazása Irta : Jankovich Zoltán dr. 1938-ban ismertette a Bottyán az intradentalis gócból, később a tonsillákból készült antigénjét (»Bottyánantigen« továbbiakban : »A«.) Bottyán subkutan befecskendezésben alkalmazta az А-t, főleg rheumás betegeken és a gócra specifikus általános és gócreactiókat észlelt. Ezzel elindult az endogen antigének egy nagy csoportjának, a góc-antigeneknek a kutatása. Eredményeit számos kutató megerősítette és eljárását továbbfejlesztette. (Proell, Klees, Colombo, Flohr, Wolff, Weiland, Kostecka, Mestan, Lezovic stb.) 1950-ben Király és Bottyán az A. kétszakaszos alkalmazásával: első szakasz 0,5—0,10 ccm intracutan. a második szakasz 0,3—0,5 ccm subeutan (ú. n. provokálás) igyekeztek az A. diagnosztikai eljárást, melyet újabban »Bottyán-test«-nek neveznek, tökéletesíteni. Ezen kísérletek révén lényeges változás történt, a góc hatóanyagáról való ismereteinkben : bacterialis tényezők, mint hatóanyagok mellett a góc-szöveti tényezők is elő- 10* 4
