Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
6 SIMON BÉLA DR. ágakat, vagy az érzéstelenítés tökéletesítésére az ellenoldali megfelelő idegág érzéstelenítésével végzünk hiábavaló kísérletet. * * * Meg kell még emlékeznünk arról a nem eléggé köztudomású tényről, hogy az egyes idegtörzsekben a különböző képletekhez futó tengelyfonalak nem ötletszerű rendszertelenségben helyezkednek el, hanem mindegyiknek megvan a többé-kevésbbé pontos állandó helye. A megfelelő elrendeződést — mint általában az egész szervezet felépítését — a fejlődés menete irányítja és a célszerűség határozza meg. Ennek ismeretében a gyakorló fogorvos érzételenítésével kapcsolatoban több olyan sokszor tapasztalt jelenséget fog megérteni, amit e tények ismerete nélkül vagy egyáltalán nem tud megmagyarázni, vagy hibás következtetéseket vonva le azokból, a zavar kiküszöbölését célzó beavatkozásai nem fognak a kívánt eredménnyel járni. A stomatologiai gyakorlatban — később kifejtendő okokból — ilyen zavaró jelenségekkel főleg a n. alv. mandibularis lingularis érzéstelenítésével kapcsolatban találkozunk, amelyek közül példaképpen csupán a három leggyakoribb esetet említjük fel: 1. az alsó ajak érzéstelensége tökéletes, a többi képletek vagy egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül érzéstelenek ; 2. a lágyrészek és a gyökérhártya tökéletesen érzéketlenek (fájdalommentesen tudunk extrahálni), ugyanazen fogak fogbele azonban egyáltalán nem érzéketlen (a fog fúrása fájdalmas, a fogbélkamra megnyitásakor a beteg éles fájdalmat jelez); 3. a nagyőrlők fogbelét fájdalmatlanul fel tudjuk tárni, ugyanakkor a metszőfogakét nem stb. Ezeket a jelenségeket a legtöbb szerző a fentebb már tárgyalt túloldalról átterjedő beidegzéssel, vagy a nemle'tező anastomosi sokkal magyarázza, kivéve Kocsis A. G.-t, aki ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy ezekben az esetekben a túl magas beszúrás következtében (hibás technika) nem. jut el az anaestheticum az a. alv. mand.hoz és így nem érzéstelenítődnek a fogbélnek azok a fájdalomérző sympathicus idegrostjai, amelyek az a. alv. mand.-t körülvevő Sympathikus fonadékból származnak. A vezetéses érzéstelenítés sikertelenségének kiküszöbölésére egyes szerzők a legfantasztikusabb eljárásokat javasolják. Igv pl. Crile, Matas, Cushing— igaz, hogy ötven évvel ezelőtt — az endoneuralis injekciót ajánlják (idézve Braun tól). De még újabb tekintélyes szerzők között is akad nem egy, mint pl. Lindemann, Cieszynszki, aki nemcsak megengedhetőnek, hanem egyenesen - ajánlatosnak tartja az endoneurális befecskendezést. Magunk részéről mindig károsnak Ítéltük az endoneurális befecskendezést, mert valószinűnek tartottuk, hogy mindazok a hosszabb rövidebb ideig tartó paraesthesiák, amelyeket vezetéses érzéstelenítés után néha tapasztalunk, egy-egy akaratlan endoneurális befecskendezés következményei. Eme feltevésünk igazolására négy házinyul n. iscbiadicusát kipraeparáltuk és mindegyikbe egy-egv csepp 2°/0-os novocain-andrenalin oldatot fecskendeztünk. A négy kísérleti állat közül az elsőből 10 perc múlva, a másodikból egy óra múlva, a harmadikból két óra múlva, a negyedikből pedig hat nap múlva kivágtuk az injiciált idegrészletet és szövettanilag megvizsgáltuk. Az első három készítményben azt találtuk, hogy az epineurium véresen beivodott, az idegnyalábok között körülírt vérzések vannak és az egyes nyalábokban nagy hézagok láthatók. A negyedik, hat napos praeparátumban a tengelyszálak helyenként zsugorodottak voltak, sőt csoportonként degenerálódtak, helyükön kerek kiesési foltok voltak láthatók. E károsító hatást bizonyító kísérletes vizsgálatainkat a moszkvai Feldmann prof. utánvizsgálta és helytállónak találta. De komoly irodalma volt, sőt van a Rose által huszonhat évvel ezelőtt bevezetett, majd Parrot által propagált endostális, továbbá a Bolsdorf, Wood, hazánkban pedig Wein D. által propagált intraosseális érzéstelenítésnek, amely eljárást a szerzők
