Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
HOZZÁSZÓLÁS DR. MAHLER CIKKÉHEZ 113 Egyes szerzők a paradentopathiákat is besorozzák a fertőzésokozó gócok csoportjába. Mégis a caries profilaxisa gyakorlatilag eleve kizárná a fogak fertőző góc szerepét. Egyelőre ez a jövő reménye. Arra kell hát törekednünk, hogy amennyire a tudomány mai állása szerint lehetséges, a fog fertőző góc volta kizárható legyen. Ennek alapfeltétele, hogy a gangraenás fog a gyökértömés előtt sterillé tétessék. Egygyökerű fog gyökércsatornáját és annak mellékcsatomáit a közismert mechanikai és vegyi eljárásokkal lehet csírtalanítani. A gangraenás fog azonban csak akkor mondható gyógyultnak, ha a gyökércsatorna, a mellékcsatornák és a dentin is csírtalan. A gyökércsatorna az élet folyamán változik, benne dentin, melyet O. Müller Gebrauchsdentin - nek nevez, rakódik fel. Ennek szerkezete lényegesen különbözik az eredeti dentintől, mely úgyszólván csak a fog alakját alkotja. A baseli iskola szerint, melynek mikroszkópiái készítményeit 1939- ben volt alkalmam látni, a működési idő alatt termelődött dentin csatornái szabálytalanok, sőt a dentin nagy területén egyáltalában nincsenek. Néha annyira elvesztik dentin jellegüket, hogy secunder cementről, vagy csontról lehet beszélni. A fertőzés a dentincsatornákon át történik, mint azt a mikroszkópiái készítmények bizonyítják. A működési idő alatt termelődött dentin megtört, gyakran vakon végződő csatornái megakadályozzák a fertőzésnek a Tomes-féle szemcsés rétegig, illetve a cementig való előhaladását, ami a dentin egyenes csatornáin akadálytalanul megtörténhetik. Hisztiolitikus folyamatok a működési dentint megsemmisítik, a gyökércsatornában keletkező granulációs szövet a dentint elpusztítja, a fertőzésnek utat nyit a cement felé, sőt azon túl a periodontális térbe. Ezen megállapítások konzekvenciájaként ajánlja Müller az iontophorezist, mint a leghatékonyabb sterilizálási módot, továbbá olyan gyógyszerek, melyekből formaldehyd hasad le, huzamosabb alkalmazását. Az utóbbi években megjelent közlemények tanúsága szerint a baseli iskola úgylátszik nem látott okot arra, hogy az 1939-i, három évi vizsgálat eredményeire támaszkodó álláspontját megváltoztassa. Évekkel ezelőtt egy előadáson, melyen az előadó a gangraenás fogak együlésben való diathermiás kezelését és gyökértömését ajánlotta, a fent elmondottak alapján aggályomat fejeztem ki, hogy a gangraenás fog ily kezelésre csíramentessé tehető-e. Maga H. Sturm, a diathermiás kezelés egyik kidolgozója mondja, hogy a diathermiás kezelés azért került rosszhírbe mert gyakran helytelenül alkalmazzák, illetve olyant remélnek tőle, amire az nem alkalmas. Az aggályok Hattyasy és Varga előadásai alapján, melyeket a fentemlített előadás utáni időben tártottak, nem látszanak indokolatlannak. t Teljesen egyetértek Lőrinczy tanárral és Mahler drnöve 1, hogy a diathermiás gyökérkezelés egyike a sok hasznos gyökérkezelési eljárásnak, de semmikép sem csodahatású. Messzire vezetne annak a kérdésnek felvetése, hogy indokolt-e a félelem a nem szövetbarát gyógyszereknek használatával szemben gangraenás fogak sterilizálása céljából. Nem vonható kétségbe Mahler drnö állítása, hogy az együlésben való gyökértömés és csontfelszín megnyitása a fogat tünetmentessé teszi. Nem valószínű azonban, hogy ha az együléses diathermiás kezeléstől sem volt remélhető, hogy a csont sipolykészítése a fogat csíramentessé teszi, ami a gócfertőzés szempontjából döntően fontos. Az orvosi lapok az utolsó években mind nyomatékosabban követelik az elméletnek a gyakorlathoz, a gyakorlatnak az elmélethez való közeledését. Mahler drnő a Lőrinczy-iskola egyik képviselője, nem követi ezt az irányzatot, mert nem adta elméleti bizonyítását annak, hogy eljárása a fogat sterilizálja. Nehezen is képzelhető el, hogy a csontsipoly készítése ezt a célt elérje. Lőrinczy tanár sem mutatott be előadásán mikrofotográfiákat, csak említette, hogy a tudományos kísérletek meg fognak indulni. Ily súlyos kérdésben, mint a gócfertőzés, ha a tudományos kutatás nem is előzi meg, de legalább is együtt kell, hogy haladjon a gyakorlattal. Ettől az orvostudományban fennálló szokástól eltérni semmiféle szemlélet alapján sem szabad. Kétségtelen, hogy igen fontos szempont A, biztosítottak idejének legnagyobbfokú kímélése. Mindennél fontosabb azonban a legfőbb értékűek, az embernek a lehető legjobb meggyógyítása. Ez annál is inkább fontos, mert a nem meggyógyított, hanem tünetmentessé tett fog későbbi kezelése esetleg még nagyobb időveszteséget okoz. Végül megemlítem még, hogy a fertőzés leggyakoribb útja az apex irányában és környékén van, ez azonban nem szükségszerű. A fertőzés a fent már elmondottak szerint a gyökér hosszának bármely pontján elérheti a periodontális teret. Valóban sok röntgenfelvétel mutat csontritkulást a gyökér hossza mentén. Az apex táján megnyitott csont ezeknek a gócoknak semmiféle lefolyást sem biztosít. Fogsebészeti kérdéshez nem akarok e sorok keretében hozzászólni, csak rámutatok arra a közismert tényre, hogy a hat frontfog rezekciója, minthogy a műtéti terület jól hozzáférhető és azon nagy erek és idegek nem haladnak, könnyű beavatkozás. Tapasztalati tény, hogy a felső frontfogak faciális fala gyakran részben, vagy teljesen elpusztult és ezt a röntgenfelvétel nem mutatta ki, csak műtét közben volt észlelhető. A részbeni pusztulás nem akadálya a rezekciónak. Csontsipoly készítésekor, minthogy csont már nincs, a fúró könnyen megsértheti a cementet. A cement megsértése fertőzött dentincsatornákat nyit meg a periodontális tér felé. Ez a körülmény újabb nehézséget okoz azokban az esetekben, mikor a fogakban keresik a gócfertőzés okát. Hozzászólásomat azért tettem meg, mert Lőrinczy tanár a gócfertőzéssel kapcsolatban feladott kérdéseimre előadásának zárszavában nem válaszolt.
