Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
A FOGAK ÉS A SZÁJ ÁPOLÁSA 61 gása a legintenzívebb estére, míg a foglepedék reggelre rakódik le a legnagyobb mennyiségben. Ezért a napjában kétszeri — reggeli és esti — fogmosás látszik a legszükségesebbnek. Éjszakára kefélés és száj öblítés kívánatos. Reggel az öblítésen legyen a hangsúly; de megengedhető fordítva is : este szájöblítés, reggel öblögetés és fogmosás. Részünkről azonban az ilyen kompromisszumos megoldást keveseljük és a fogkefe használatát úgy az esti, mint a reggeli szájápolásnál előírjuk. A túlzásba vitt kefehasználat sem helyes, mert úgy a nyálkahártyára, mint a fogakra káros. Műfogsorviselők fordítsanak aprólékos gondot a protézis krétaporral való letisztítására. A kivehető fogműveket éjszakára kefével kell megtisztogatni, meleg vízzel leöblíteni, majd szárazra törölve dobozba eltenni. Helytelen a protézist vízzel telt pohárba helyezni, mivel az álló vízben hamar szaporodó baktériumoktól szenynyeződik. Különös gondot igényel a beteg ember szájápolása. A lázas beteg nyelvét szívós lepedék borítja, mely a fogakra is, főleg a fognyaki felszínekre vastagon rakódik le. Súlyos betegek szájápolásra nem ritkán képtelenek, ez a feladat ilyenkor az ápolószemélyzetre hárul. Ilyen esetekben elsősorban a száj nedvesentartásáról kell gondoskodni. Súlyos betegeknél fogkefe használata nem ajánlatos, mivel az íny súlyos sérülését okozhatja. Ä letisztítás 0-5%-os szóda, konyhasó vagy 5%-os bórvízbe mártott vattagombóeokkal történik. A csipesszel tartott vattával minden fogat külön-külön valamennyi felszínén megtisztítjuk. Fordítsunk különös gondot a fognyaki részek tisztítására. E művelet rendszerint az ülő helyzetben nyitott szájjal lévő beteget kifárasztja. Célszerű ezért közbe-közbe szüneteket iktatni. Felső molarisok tisztításánál a pofát ajánlatos jól elhúzni, hogy az első és második molárissal szemben beszájadzó fültőmirigy kivezető nyílását ne fertőzzük. A buooa maximális eltartását félignyitott szájnál érjük el, mikor a pofaizmok ellazulnak. Ugyanezen oknál fogva a pofanyálkahártya lemosása sem tanácsos. Fontos a nyelv tisztítása is. Legcélszerűbb ezt spatulával végezni. Az élére fordított spatulát a nyelvháton néhányszor végighúzzuk. A szájüreg öblítésére legalkalmasabb az urológiában használatos Janet-féle fecskendő, vagy az Esmarch-féle gumiballon. Hogy a folyadék aspirációját elkerüljük, hozzuk a. beteget ülő vagy félfekvő helyzetbe, fejét pedig hajtassuk előre. A fehérnemű szennyeződését nyálkendővel és az ápolónő által a nyakhoz szorított felfogótállal kerüljük el. Szájöblítéshez használjunk enyhe szóda (0-5%), konyhasó (0-9%), bórsav (2—5%), hypermangan (1 : 10.000), hydrogenhyperoxid (0-5%), rivanol (1 : 1000) oldatokat. Nyálkahártyabetegségeknél igen hatásos a napjában többször rendelt öblögetés. A mechanikai hatáson kívül az öblögetés effektiv gyógy - hatással is bír, mivel a vízsugár a szövetekre ingerhatást gyakorol. A szájsebészeti arc- és állcsontbetegek szájápolása az általános sebészeti klinikai elvek alapján történik. Hosszas lázas betegségen átment egyének szájának szanálását fogorvosnak kell elvégeznie. A leggondosabb kezelés mellett is, különösen a fognyakon, valamint a kefe számára nehezen hozzáférhető, nem öntisztuló felületeken fokozatosan lepedék gyülemlik fel. Mészsók (calciumcarbonat- és phosphat- kristályok), melyek a pangó nyálból csapódnak ki, a fognyakon lévő organikus puha lepedőket tömör képletté — fogkővé — változtatják. (Calculus dentalis.) A fogkőlerakódás kétirányú : 1. supragingivalisan a fogkorona körül és 2. subgingivalisan a gyökér körül. A fogkő localisatiójának praedilectiós helyei: alul a frontfogak nyelvi, felül pedig a molarisok orcái felszínei (nagy nyálmirigyek kivezető csövének beszájadzási területei). A fogkőképződés csökkentése érdekében kívánatos az egész fogsor egyenletes igénybevétele, szilárd ételek rágása és fogkefe használata. A már lerakodott fogkövet el kell távolítani. Depurálást rendszerint elegendő évente kétszer végezni. Egyeseknél fokozott fogkőképződési hajlam figyelhető meg. Ilyeneknél a letisztítás gyakoriságát a képződés üteméhez kell mérni. A lerakodott fogkő ínygyulladást hoz létre, a gyulladásos ínyszegély pedig a következményes fogkőképződést segíti elő. A subgingivalisan lerakodott fogkő íny- és alveolussorvadást vált ki, elpusztítja a fogat felfüggesztő kötőszöveti rostokat és végeredményben parodontosishoz vezet. A fogkő eltávolításához különböző alakú és nagyságú éles műszereket, depuratorokat használunk. Ezen műszerekkel óvatosan igyekszünk az íny alá hatolni és onnan energikus mozdulattal a fogkőréteget lepattintani. Hogy az íny sérülését elkerüljük, a sarlóalakú depurator horgas végét a fog felszíne felé kell fordítanunk és ennek mentén csúsztatnunk. A depuralás legyen igen gondos, mivel a visszahagyott fogkőrészecskékre újabb réteg rakódik le. Fogkőeltávolítás után szükség esetén a fogakat körkefével tisztítjuk meg, melyet előzőleg hyperolos folyadékba mártunk. Gyermekeknél néha a Nasmith-hártyával összefüggő zöld lepedék észlelhető a fognyakon. Ennek keletkezését a Priestley által leírt chromogen gombák okozzák. Egyszerű fogtisztítással nem távolítható el. Jó eredménnyel használjuk ilyen esetekben a 75%-os natriumfluoridpasztát, mely antiszeptikus hatást fejt ki. A fogak elszíneződését több tényező okozhatja : fogbéleltávolítás, gyógyszerhatás, fémtömések, biológiai tényezők. Recolorisatiót ultraibolya besugárzással (Quarz) és egyidejűleg végzett hyperolos kezeléssel sikerül többnyire elérni. E műveletet 6—8 ülésben végezzük. РШг dr.
