Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1951-02-01 / 2. szám

SZOKATLAN ELHELYEZKEDÉSŰ ÉKALAKÜ HIÁNY ESETE 49 Szokatlan elhelyezkedésű ékalakú hiány esete Irta : László Jenő dr. OTI rendelőintézeti főorvos. Az alábbi eset nem annyira gyakorlati fontossága, inkább érdekessége miatt érde­mel meg néhány szót. Az utolsó évtizedek irodalmában általánosan elfogadott véle­mény alakult ki az ékalakú hiányok elhelyezkedésére és aetiologiájára vonatkozólag. A szerzők legnagyobb része megegyezik abban, hogy legtöbbször a fogívnek legkisebb rádiuszával bíró helyén, tehát a szemfogakon, a labialis felszínen, a nyaki régióban ész­lelhető, leírják a mindnyájunk által jól ismert alakját és küllemét; ugyancsak megegyez­nek a kórokot illetőleg is, hogy t. i. a fogkefe és a fogpor túlságosan intenzív dörzsölő­hatásának a következménye. Jelen esetünkben az ékalakú hiány egy 28 éves nőbeteg jobb alsó bölcseségfogának mesialis oldalán jelentkezett. A fogat periodontitis miatt kellett eltávolítani. Már az előzetes röntgenfelvételen (1. ábra) látható volt a mesialis oldali anyaghiány, amelyről azonban inkább cariesre lehetett gondolni. Extractio után megvizsgálva a fogat, láttuk, hogy a mesialis oldalon, a zománc-cement határon jól kifejezett ékalakú hiány van, amelynek oldalfalai hegyes szögben találkoznak (2. ábra), alapja kemény, felpuhu­lástól mentes. Az egyedüli különbség a tipikus ékalakú hiányokkal szemben, hogy a határoló felületek nem tükörfényesek. Először arteficialis, a szomszédos fog cariesének ellátásakor használt fúró, vagy szeparáló korong okozta hiányra gondoltunk, de mivel a szomszédos fog érintkező felülete cariestől mentes volt, ennek lehetősége elesett. Gondoltunk még rendszeresen és túlzottan használt fogpiszkálóra, vagy fogselyemre, azonban ezirányú kérdésünkre negativ választ kaptunk. A beteg többi fogain ilyen elváltozás nem volt található. Az irodalomban a lokalizációra vonatkozólag a szerzők között alig van eltérés. Az utolsó évtizedek rendelkezésre álló irodalmában egy olasz szerző (Siro Taviani) és Thoma kivételével kizárólag a buccalis felszínen megjelenő ékalakú hiányokról tesznek említést, míg a múlt évszázad irodalmában több helyen előfordul, hogy beszámolnak a többi felszínen, így az approximalis felszíneken megjelenő ékalakú hiányokról is. Thoma 1944-ben megjelent oralis pathologiájában beszámol egy esetről, ahol a fogselyemnek 15 éven keresztüli intenzív használata a molarisok distoapproximalis felületein ékalakú hiányokat okozott. Ezek azonban nem ékalakúak, hanem mélyen benyúló, négyszög­letes keresztmetszettel bíró hiányok, tehát nem egyeznek az itt közölt esettel. Nyilvánvaló, hogy esetünkben, a két fog közötti területen a fogkefe és fogpor dör­zsölő hatásának nem lehetett szerepe. Nézzük, milyen egyéb magyarázat jöhet szóba? Az idevágó elméletekben meg kell különböztetnünk a kiváltó okokat és a haj­lamosító tényezőket. Tárgyaljuk először röviden a kiváltó okokat. Hagelberg, továbbá Coleman a gingivába ágyazott kis mirigyek savanyú váladékát okolja, ami a legtöbbször jelenlevő fogkő izgató hatására fokozott mértékben ter­melődik. Preiswerk szerint a fog organikus alapanyagát bizonyos baktériumok termelte proteolytikus enzimek elfolyósítják, mégpedig előzetes mésztelenítés nélkül. Minthogy a nyál alkalikus vegyhatású, így ez a proteolytikus enzim csak trypsin, vagy ehhez hasonló összetételű lehet. A baktériumok jó búvóhelyet találnak az ínyszél és a fognyak között és itt lokalizálódik az ékalakú hiány is. A hajlamosító tényezőkről szólva, Kantorowicz és Walkhoff felveszi a fognyaki rész tructuralis gyengeségét, továbbá calciumsókban való szegénységét, míg mások (Frey) zerint épp az ellenkező körülmény szerepel, mégpedig a kemény állománynak a túl­

Next

/
Oldalképek
Tartalom