Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
FOGEREDETÜ FÁJDALMAK ANTILUESES ARSENOXID-KEZELÉSNÉL 23 A száj üregnek ilyen, hygéniás szempontból nem kielégítő állapota természetesen csökkenti a rágószerkezet lágy- és keményállományainak ellenállóképességét. Ez a körülmény szabja tehát meg, hogy a specifikus antilueses kezelésre kerülő betegeken előzőleg a szájüreg teljes szanálását elvégezzék. A fogászati szanálási munkálatokat a venerologiai intézetnek külön e célra berendezett fogorvosi rendelőjében végzik el. A szerző tapasztalati megfigyelései ennek az eljárásnak eredményességét tanúsítják. Összefoglalás 1. A szerző szükségesnek tartja a syphilises betegek szájában jelentkező, nem specifikus eredetű, kóros jelenségek tanulmányozását. 2. Megoldásra vár még az a fontos kérdés is, hogy melyik tényező játsza a kóros jelenségek keltéseben a fontosabbik szerepet: a syphilis, vagy maga az alkalmazott specifikus therapia? 3. E jelenségek kiküszöbölésére irányuló tevékenység fontos tényezője a betegek szájának tökéletes szanálása. 4. A syphilises betegek nem specifikus száj tüneteinek további sikeres tanulmányozásához a venerologus és stomatologus együttes közreműködése szükséges. Péter Viktor dr. Hozzászólás A. Kipiusz »Fogeredetű fájdalmak antilueses arsenoxid-kezeléskor« c.cikkéhez Szerző olyan kérdést vet fel, amely klinikai megfigyelésként 1926 óta foglalkoztat. Ekkor a bécsi egyetem stomatologiai intézetében egy olyan felső kettes gangrénás fog került észlelésünk alá, amelynek etiologiája teljesen tisztázatlan volt. A külsőleg teljesen ép fog gazdája mindennemű traumát negált. A professzor, didaktikai célból, alapos anamnesztikus vizsgálat alá vette a beteget és hamarosan kiderült, hogy a 30 év körüli férfibeteg II. antiluetikus szalvarzán-kúrája alatt áll. Weiser egy rövid megjegyzéssel felvetette az arzéntartalmú antiluetikumnak a pulpagangrénával való összefüggésének kérdését, de nem tért vissza a tárgyra többé. Azóta —■ tudomásom szerint — fenti közlemény az első az irodalomban, amely e lehetőségről megemlékezik. Az azóta eltelt idő iolyamán még két olyan esetet észleltem, ahol a fellépett pulpaelhalás — egyébkéut magyarázhatatlan módon — szerves arzénkészítményekkel történő antilueses kezelés folyamán mutatkozott. Az OTI Péterffy-utcai Rendelőintézetének I. sz. Fogászatán 1949/50. folyamán rendszeresen végzett klinikai megfigyelések során a fenti közleményben leírt kisugárzó jellegű, nehezen vagy egyáltalában nem lokalizálható fogfájást 32 antivenereás kezelés alatt álló beteg közül 18-nál észleltem. A fájdalmakat sem káriesz, sem denudáltság stb. nem indokolta. Megjegyzem, hogy hőhatásra való fokozott érzékenység kimutatható nem volt és az ellenőrző röntgenfelvételek mindig negatívoknak mutatkoztak. Gingivális érzékenységet nem tapasztaltam. A megfigyeléseket folytatom és kellő számú eset észlelése után bátor leszek azokról beszámolni. Kovács György dr.
