Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
24 M. М. CSEMODÁNOV Szemelvények a Szovjetunió fogorvostörténelméből M. M. Csemodánov, az első orosz fogorvos-szakorvosok egyike, 1856-ban született Velikorjekán. 1876- ban a sajtóban éles politikai karikatúrája jelent meg, ami egy csapásra népszerű karikatúrarajzolóvá tette. Szatirikus rajzai miatt 1 év leforgása alatt három lapot szüntettek be. 1888-tól a moszkvai sebészeti klinika rendelőorvosa lesz, karikatúrarajzolással felhagy és ehelyett orvosi tankönyvek illusztrálásával kezd foglalkozni. Anatómiai rajzai tüneményesek. 1892-től kezdve a stomatológia felé kezd vonzódni, öt év alatt nyolc nagyjelentőségű dolgozatot ír a konzerváló fogászat tárgyköréből. Hosszú éveken át szerkeszti az »Odontológiai Szemle« c. szaklapot. 1898-ban az amputációs gyökérkezelésről Csemodánov így ír : »Nem állítom, hogy az amputációs gyökérkezelési eljárás a gyógyítás ideális formája lenne. Megfelelőnek csak azon eljárást fogadhatom el, melynél a fogbélkamrából és a gyökércsatornából ezek bennékét abszolút értelemben véve módunk van eltávolítani. Ennek a foramen apicaleig meg kell történnie és helyét aszeptikus anyaggal szükséges kitölteni. Ha az amputációs pulpektómia ellenjavalt, igyekszem a gyökércsatornákból mindent eltávolítani és sokkal szigorúbban viszonylok a feladathoz, mint azok az elfogult exstirpáció-pártiak, akik idegtűjükkel minden fog gyökércsatornájába válogatás nélkül belenyulkálnak, akár szükséges ez, akár nem.« Az 1905-ös forradalom idején újra felébredt benne a karikatúrarajzoló tehetsége. Lázas sietséggel készíti forradalmi karikatúráit. 1907-ben letartóztatják, nyirkos börtönében tüdőgyulladást kap és — bár családja közbenjárása folytán hazaviszik — 1908. január 16-án meghal. A szovjet stomatológusok halálának negyvenéves évfordulóján kegyelettel emlékeztek meg róla. Péter dr. ÚJÍTÁSOK Megjelent a Népjóléti Miniszter egészségügyi vonatkozású újításokról szóló rendelete A fogorvos szakcsoport által rendezett újító kiállítás óta a kartársak között örvendetesen megélénkült az újítási tevékenység. Azóta igen sok újítási javaslat futott be az egyes üzemek újítási bizottságaihoz. Ez a lendület most még fokozódni fog, mert megjelent a Népjóléti Minisztérium rendelete, mely az egészségügyi dolgozók újító tevékenységét szabályozza (Magyar Közlöny 1950. november 21-iki száma 3022 közig. szám). A rendelet megállapítja az újítás fogalmát: 1. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából újítás minden olyan javaslat, amelynek megvalósítása az egészségügy bármely vonatkozásában —- ideértve az üzemi egészségvédelmet és a baleset elhárítását is — gyakorlatilag hasznos eredménnyel jár, függetlenül attól, hogy a javaslat megvalósításával elért eredmény haszna pénzben közvetlenül kifejezhető-e vagy sem. 2. A Magyar Tudományos Akadémia hatáskörébe tartozik és nem esik az 1. bekezdés hatása alá az olyan gyógyszerre és orvosi eljárásmódra vonatkozó javaslat, amelynek eredményeképpen hatékonyabb egészségvédelem, illetőleg gyorsabb gyógyulás érhető el. A rendelet a továbbiakban a szervezeti eltéréseket, az újítások díjazását és az újítási szerveket és feladataikat ismerteti.
