Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
A SZÁJÜREG DAGANATAI 177 Sejtjeinek valódi túlképződése révén jött létre ; ugyanez vonatkozik a lytnphangiomára. Myomák, neurofibromák ritkaságok, az előbbiek harántcsíkos izomrostokból, esetleg sima izomsejtekből, a neurofibromák kötőszövetből és idegsejtekből állanak. 3. csoport. A típusos kötőszöveti blastomák Ezeket a daganatokat általánosságban sarkoma névvel jelöljük meg, hozzátéve annak a kötőszövetnek a nevét, amelyből a daganat áll. Ezek szerint a támaszító-szövetek atipusos-blastomái: a fibro-, myxo-, az osteo-, chondro-sarkomák, valamint a vegyes szövetekből álló osteo-chondro-fibro-sarkomák. Az állcsontokból indulnak ki és csak kis részük esik a lágyrészek rosszindulatú kötőszöveti daganataira. A különleges mezodermalismalignus blastomák közüla lymphosarkoma a gyakori és a lágyrészekben keletkezik. A rosszindulatú kötőszövet-daganatok különleges csoportját képezi a myeloma, az endothelioma és az Ewing tumor. A myelomát csontvelőre emlékeztető szöveti képe jellemzi, melyben különböző granulációju myelociták találhatók (Acido -— baso — neutrophil). Rendszerint több csonton fordul egyszerre elő, így az állcsontok mellett koponyacsonton; a sarkomák alfaját képezi, Röntgenbesugározásra promt gyógyul és nem újul ki. Az igazi endotheliomák a kapillárisok endotheljéből keletkeznek és határozottabb rosszindulatot mutatnak, mint a myelomák. Az endotheliomákhoz hasonló daganatok az Ewing-daganatok, a csontok belsejében előforduló nagy, polygonalis, világos sejtekből álló szövetszaporulatok. Tehát ebbe a csoportba tartozó rosszindulatú kötőszöveti daganatok klinikai viselkedése sokszor egész különböző lehet, úgyhogy összevonásuk csak alapszöveteiknek együvé, egy histologiai csoportba való tartozása alapj án történik és nem követik mindenben az atipusos daganatokra általában jellemző szabályokat. 4. csoport. Atipusos hámdaganatok A hámeredetű atipusos, rosszindulatú daganatokat rák, carcinoma néven foglaljuk össze és a száj üreg hámbéléséből, illetve a nyálmirigyek hámjából indulnak ki. A kórszövettan négy főtípust különböztet meg közöttük : laphám-rák, cc. planocellulare, mirigyes-rák, adenocarcinoma, a nyirok-apparatusból, tonsillából kiinduló lymphoepithelioma és az ú. n. basalioma vagy basal-sejtes rák. Ez utóbbinak neve nem azt jelenti, hogy a hámréteg alapján fekvő sejtekből keletkezik, hiszen minden hámszaporodás innen, a stratum germinativumból indul ki. A többi ráktípustól való elkülönítése azért történt, mert nemcsak szövettani képe, de klinikai viselkedése is lényegesen különbözik a többi rákos daganattól. Eredete nem a szájüreget fedő laphámra, hanem a korai embryonalis stádiumban levált hámsejtekre vezethető vissza. Klinikáikig távolról sem mutat olyan rosszindulatot, mint a laphámrák, nincsenek áttételei, könnyen gyógyítható és ezért sokan már nem sorolják a rákos daganatok közé. A laphámrák alakilag három típusban jelentkezik és pedig, mint rákos-fekély, mint rákos-daganat, mint papillaris hámburjánzás. Keletkezési helye szerint a leggyakoribb az ajkakon. Innen befelé, a szájüreg mélye felé mind ritkább és ritkább lesz és a tonsilláknál éri el a mélypontot, ahol már egy más szövettani szerkezetet mutató daganatfajta, a lympho-epithelioma váltja fel. Klinikai viselkedése is változó a helyzete szerint : az ajkak rákos daganatai sokkal jobb gyógyulást mutatnak, mint a szájüreg többi rákos daganatai. Áttételeket csak a nyaki mirigyekben okoznak, a test többi szerveiben nem. Ezért, valamint könnyű hozzáférhetőségük, továbbá már szabad szemmel való felismerhetőségük miatt kezelésük sok előnyt nyújt az orvosnak.
