Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
172 MÓCZÁR LÁSZLÓ DR. iskolafogászat megoldandó problémáit illetően munkaközösségre lépnének (tapasztalatcsere). Munkaközösségnek tekintendő az is, hogy a kiképzőhelyek tanítási rendjében — bizonyos határok között -- az elméleti és gyakorlati tanítás egységes szemlélet szerint történjék. Egy fontos munkaközösségi aktus lenne az iskolafogorvosi tankönyv megírása, melyre a kiképzés és továbbképzés hallgatóinak halaszthatatlan szükségük van. Az orvosképzésen felül a kiképzőhelyek feladata volna az is, hogy gyógyító tevékenységük keretében legalább féléves időtartam alatt kiképezné az iskolafogászati asszisztensnőket. A jólképzett, hozzáértő asszisztensnő felére csökkentheti az iskolafogorvos munkáját, ha megbízhatóan sterilizál, jól asszisztál, ügyesen bánik a gyermekekkel és pontosan adminisztrál. A gyermekekkel szájhygiénés gyakorlatokat végez és a profilaktikus ecseteléseket, az iskolafogorvos felügyelete mellett elvégzi. Nagy hiba, ha kiképzés nélküli asszisztensnőket alkalmaznak vagy az orvos képez magának asszisztensnőt; ez helyesen csak kiképzőhelyen történhetik. Érdekes, hogy a Szovjetunióban az iskolafogászatnak hasonló problémái vannak, mint nálunk, ami azt mutatja, hogy mi is a helyes úton járunk, mikor e problémák megoldását sürgetjük. Növik docens (Kiev): »A gyermekfogászat kérdéseiről« írt cikkében szükségesnek tartja, 1. az iskoláskor előtti vizsgálatokat és kezeléseket; 2. sürgeti, hogy az iskolafogorvosi vizsgálatokat és kezeléseket az egészségügyi és oktatásügyi minisztériumok minden gyermekre nézve kötelezőnek mondják ki; 3. sürgeti a falusi gyermekek fogellátására a stomatologus-gyermekgyógyász állások létesítését; 4. az ortodonciás profilaktikus kezelést és 5. a kezelési norma-elvet. Javasolja 6. hogy ú. n. stomatologus-gyermekgyógyászok kiképzésére speciális tanfolyamok szerveztessenek (ezt 1948. kongresszuson proponáltam és 1949-ben meg is valósult). Felfogásom tehát az, hogy a megoldásra váró iskolafogorvosi problémák tudományos, kutató, kiképző és továbbképző részei a kiképző intézetek (egyetemi klinikák) feladatkörébe tartoznak. Közlemény a budapesti János kórház szájsebészeti és fogászati osztályáról A szájüreg daganatai Irta : Móczár László dr. egyet. m. tanár, főorvos. A daganat képében mutatkozó elváltozásokat két fő csoportra kell osztani: az áldaganatok, pseudotumorok és a valódi daganatok, blastomák csoportjára. A daganat, a pathologia szerint autonom szövetszaporulat,olyan sejtekből álló növedék, melynek semmiféle célirányossága nincs, mely a szervezet mindenféle reaktív, regeneratív vagy kompenzatorikus működésétől függetlenül jön létre és így a szervezettől való teljes függetlenség jellemzi. Ez a függetlenség annyira mehet, hogy a daganat, a blastoma, a szervezetben teljesen parazita életet él, annak ellenségeként viselkedik, sőt az a képessége is megvan, hogy a szervezetet el tudja pusztítani. Az áldaganat, a pseudotumor körülírt szövetszaporulat, részben mint védekező, reaktív folyamat, részben mint fejlődési rendellenesség képződik, így a szervezettől nem független elváltozás. Ilyen alapon csoportosítva a szájüreg dagánatszerű elváltozásait, azokat infekciósus-reaktív, cystico-embryonalis pseudotumorokra, továbbá típusos (benignus) és atipusos (malignus) blastomákra kell felosztani.
