Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
146 FRANKL ZOLTÁN DR. Legnagyobb és elegendőképpen nem értékelhető előnye az, hogy megteremti a nyugodt, sietés nélküli dolgozás lehetőségét. És mindezt egyszerű eszközök segítségével. A nagy, nehézkes beavatkozások leegyszerűsödnek. Erőszakos szájtágítás, aspiratio veszélye, cianózis stb. ismeretlen fogalmak lettek. Nem kell nagy előkészület és nagy asszisztencia, fölösleges az izgalom. Sokszor magunk is meglepődünk, milyen egyszerű lett minden. Gondoljunk csak egy gangraenás periostitises alsó nyolcasra, melynek egy vagy több gyökere bódítás közben fracturált. A legtöbb esetnek ilyenkor az szokott a vége lenni, hogy a bódítás korlátozott tartama miatt a gyökér eltávolítását egy későbbi, a froid stádiumra halasztják. Pedig a gyökércsúcs körüli tályognak az extractiós kísérlettel történt megbolygatása egyáltalában nem szokta elősegíteni a folyamat lecsendesedését, hiszen a lobtermék lebocsátása szempontjából éppen a gyökércsúcs eltávolítása lenne a leglényegesebb. Befecskendezéses érzéstelenítés esetén viszont az elkezdett műtéti beavatkozás ugyanabban az ülésben történő elvégzésének semmi akadálya, sőt ellenkezőleg, annak elvégzését a lehetőség határai között — elengedhetetlen követelménynek tartjuk. Szinte klasszikusan világítja meg a kérdést annak a 39 éves férfi betegnek az esete, akinek gangraenás periodontitises bal alsó bölcseségfogát bódításban akarták eltávolítani. A fog fracturált és a beteg megkapta a szokásos receptet: ha már nem dagadt az arca és nem fáj a foga, szóval, ha a gyulladásos tüneteknek már nyoma se lesz, akkor jelentkezzék újra a gyökér eltávolítására. A folyamat azonban nem akart megnyugodni és a beteg állandó, mindjobban fokozódó, tompa, feszítő fájdalmakról panaszkodva naponta-jelentkezett és kérte a segítséget. A műtét altatásban való elvégzését azonban a segítségül hívott consiliárius is elvetette, a helyi érzéstelenítéstől viszont az esetleges »halálos« kimenetel miatt mereven elzárkózott. A beteg — amikor egy hét múlva nálunk jelentkezett — száját kissé nehezen nyitotta és a gyökérkörüli lágyrészek mérsékelten lobosak voltak. A gyökér érintésre is nagyon fájdalmas volt, lingualisan pedig a m. mylohyoideus tapadása alatt körülírtan, mérsékelt vizenyőt tapintottunk és ugyanitt nyomásérzékenységet is jelzett a beteg. A gyökeret ezután vezetéses és diffusiós érzéstelenítésben véséssel eltávolítottuk és a beteg zavartalanul gyógyult. A lényeg azonban az, hogy a gyökér eltávolítása után nagy nyomással sűrű, sárgás-zöld genny ürült a fogmederből. A canalis mandibularisig terjedő, gyökérhártya gyulladásos tünetekkel jelentkező, lobos granulomából tehát az extractiós kísérlet óta eltelt idő alatt periodontitis acuta purulenta diffusa, illetve acut alveolaris abscessus fejlődött. Hogy ennek a csontos falak közé zárt, progrediáló gennyes folyamatnak a jelenléte az alsó bölcseségfog gyökere körüli tág csontvelőűrökre mit jelent vagy a m. mylohyoideus tapadása alatti belső compacta áttörése esetén a submandibularis kötőszöveti rés megbetegítése szempontjából milyen veszélyeket rejt magában, nem szükséges vázolni. Ezek azok az esetek, amelyek mellett nem haladhatunk el szótlanul, amelyek tanulságát meg kell szívlelnünk. Mert ha a gyulladásos szövetek érzéstelenítésének feltételezett, de szerintünk a valóságban meg nem lévő veszélyeit szembeállítjuk az állkapocs belsejében levő expansiv gennyes folyamat súlyos következményeivel, nem kétséges, hogy még a habozóknak is az érzéstelenítés mellett kell dönteniök. Bódításra ez az eset nem volt alkalmas, az altatásban való operálás pedig komoly veszélyeket jelentett volna (aspiratiós pneumonia, fractionált narkózis stb.). És ugyanezt látjuk sok más esetben a fogorvosi sebészet színes és változatos területén. Különösen jellemzők, gyakoriak és így említésre méltók még azok az esetek, amikor néhány nappal a fagyasztásban vagy bódításban végzett fogeltávolítás után dolor post extractionem kórképével, a fájdalomtól elcsigázva, ostitis-periostitissel jelentkezik a beteg. A folyamat rosszabbodásának az oka mindezekben az esetekben a bennthagyott lobos granuloma, melyet fagyasztás esetén a fájdalmasság miatt, bódításkor pedig az idő rövidsége vagy egyéb okok miatt nem távolítottak el. Kórismézésünk helyességét a gyógyító beavatkozás eredménye is igazolja, mert a fogmeder befecskendezéses érzéstelenítésben végzett excochleatioja, a lobos granuloma eltávolítása után a dolor post extractionem rendszerint azonnal megszűnik és a folyamat simán gyógyul. Nem szabad lebecsülnünk azt a körülményt sem, hogy a beteggel a műtét egész tartama alatt fenntarthatjuk a kapcsolatot. Műtét után pedig — ha csak nem kórházi ápolt — minden esetben saját lábán, jó erőbeli állapotban távozhat a beteg. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan alkalmazzuk a befecskendezéses érzéstelenítést gyulladásos folyamatok esetén, csak egy válaszunk lehet : ugyanúgy, mint nem lobos esetekben. A követelmények ugyanazok : józan orvosi ítélőképesség, türelem, tisztaság, sterilitás.
