Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
GYULLADÁSOS SZÖVETEK BEFECSKENDEZÉSES ÉRZÉSTELENÍTÉSE 145 A gyulladásos szövetek befecskendezéses érzéstelenítésével kapcsolatban mi is átestünk mindazokon a fejlődési fokozatokon, amelyeket Sprenger oly találóan ír le magára vonatkozólag. Kezdetben az is nagy dolognak tetszett, amikor gyulladásos folyamatok esetén az addig kötelező bódítás helyett a gyulladásos szövetektől távoli ép szövetekbe adtuk a vezetéses érzéstelenítést. Azután mind közelebb és közelebb mentünk a gyulladásos területhez és amikor kiderült, hogy a perifokalis (a gyulladásos terület körüli) injekciónak nincs semmi veszélye, lassanként áttértünk az intrafokális (magába a gyulladásos gócba történő) befecskendezésre is. Hamarosan meggyőződtünk aztán arról is, hogy a transfokális (a gyulladásos területen át történő) beszúrásnak sincs semmi veszélye. így vizsgálataink eredményeként máris leszögezhetjük, hogy a gyulladásos szövetek esetén alkalmazott befecskendezéses, vagyis injekciós érzéstelenítésnek semmiféle káros hatását nem észleltük. Se beszűrődés, se tályog, se flegmone nem keletkezett a befecskendezés helyén és a folyamat esetleges tovaterjedését, a beteg állapotának rosszabbodását sohasem lehetett az injekcióra visszavezetni. De meg is fordíthatnánk a kérdést. Ki nem észlelte szájsebészettel foglalkozó kollegáim közül, hogy egy-egy bódításban vagy altatásban operált submandibularis flegmone nem állt meg mindig az első bemetszésre, hanem a folyamat tovakúszása folytán újabb feltárásra, esetleg feltárásokra volt szükség. Vájjon felelőssé tehető-e a bódítás ezekben az esetekben a folyamat tovaterjedéséért ? Természetes, hogy nem, mint ahogy a befecskendezéses érzéstelenítést sem okolhatnánk, ha történetesen azzal végeztük volna az érzéstelenítést. A mindennapi fogorvosi gyakorlatban előforduló gyulladásos elváltozásoknak a legváltozatosabb typusos és atypusos alakjai kerültek ellátásra : periodontitis simplex, periodontitis acuta purulenta diffusa, ostitis, osteomyelitis, periostitis serosa, —purulenta, — ichorosa, abscessus submucosus, pericoronitis, cysta inflammata, sinusitis maxillaris purulenta, lymphadenitis purulenta, phlegmone perimandibularis, perimaxillaris stb. Felső fogak és alsó fogak, súlyos általános állapotban, szájzárral, duzzadt, beszűrődött, fájdalmas mirigyekkel, lázzal, hidegrázással. A beteg általános állapota, esetleges betegségei, életkora nem jelentenek ellenjavallatot. Sőt úgy találtuk, hogy mindezekben az esetekben a helyi érzéstelenítés sokkal kevésbbé terheli meg a szervezetet, sokkal kíméletesebb, mint a bódításnak, illetve altatásnak bármilyen fajtája. Cachexiás egyéneknek, magas vérnyomásúaknak, endoearditisben, myocarditisben, thyreotoxieosisban stb. szenvedőknek adrenalin-mentes vagy kisebb adrenalin tartalmú oldatot adtunk (novocainum hydrochlor. sine adrenalino, meropitan, pitoeain). Az esetek legnagyobb részében azonban úgy jártunk el, hogy lassan, óvatosan, egy-két tized köbcentiméter pitocaint fecskendeztünk a szövetekbe, majd utána, amikor a kérdéses területen már bekövetkezett a vasoconstrictio, a szokásos 4%-os neotonocainnal fejeztük be, illetve tettük teljessé az érzéstelenítést. A beavatkozást természetesen lehetőleg a betegek compensált állapotában végeztük, amint ez az érzéstelenítés különböző fajtáitól teljesen független, általános érvényű szabály. Hiszen heveny myocarditis, heveny hepatitis vagy pl. súlyos diabetes esetén mindenképpen előnytelen a szervezetre a műtéti trauma. Ennek ellenére a vitálisán indokolt esetleges tehermentesítő beavatkozások elvégzésére ilyen esetekben is a befecskendezéses érzéstelenítést alkalmaztuk. A betegek állapotában pedig a legszorgosabb belorvosi ellenőrzés se tudott rosszabbodást kimutatni, sőt a fertőző góc eltávolítása, illetve a fájdalom megszűnése még a legreménytelenebb betegek állapotában is — legalább átmenetileg — enyhülést hozott létre. A pitocainos vagy pitocain-neotonocainos érzéstelenítés még aggastyánoknak sem ártalmas. Kisgyermekek injekciós kezelése is csak a gyermekkel való bánásmód függvénye, a gyulladásos szövetek érzéstelenítésének ez esetben se láttuk káros következményét. Feltűnően nyugtalan psychopata betegeknek phenylaethvlbarbitursavat adtunk 2—3 órával a beavatkozás előtt. Ilyen esetünk azonban alig akadt. Mindezekből az észleletekből és vizsgálatokból kiderül tehát, hogy a gyulladás esetén alkalmazott befecskendezéses érzéstelenítésnek nincs káros hatása. Felmerül azonban a kérdés, hogy melyek az előnyei.
